Egy olyan világban, ahol szinte mindent az ész és a teljesítmény alapján árazunk be, ez a könyv emlékeztet minket arra, mennyire nem ez számít igazán. Daniel Keyes 1959-ben írta meg a Virágot Algernonnak novellát, a regény pedig 1966-ban jelent meg. Ennek már lassan hetven éve, a történet mégis meglepően aktuális.
Charlie szeretetre vágyik
A főhős Charlie Gordon, egy értelmi fogyatékossággal élő férfi. Egész életében csak egyetlen dologra vágyik igazán: hogy szeressék, és végre ő is tartozzon valahová. Amikor felajánlanak neki egy kísérleti agyműtétet – amit előtte egy Algernon nevű fehér egéren teszteltek – Charlie azonnal igent mond. Úgy gondolja, ha elég okos lesz, az emberek végre elfogadják. „Ha okos vagy egycsomo barátod lehet akivel beszélgethecc és sose vagy magányosan egyedül fojton.”
A műtét sikerül, Charlie elméje pedig szárnyalni kezd.
Az intelligencia ára
A könyv attól olyan zseniális, hogy Charlie saját naplóját, az előmeneteli jelentéseit követjük végig. A kezdeti helyesírási hibáktól hemzsegő gyermeki mondatok lassan letisztulnak, míg végül egy intelligens ember gondolatait tükrözik. Csakhogy ez nem hozta meg a békét, Charlie-nak rá kellett jönnie, hogy akiket barátainak hitt, azok valójában gúnyolódtak rajta.
„Csak röviddel ezelőtt jöttem rá, hogy az emberek kinevettek. Most már tudom, hogy akaratlanul én is velük nevettem. Sok minden között ez fáj a legjobban.”
Zseniként türelmetlen és lenéző lesz másokkal. Az értelme nagyon gyorsan fejlődik, az érzelmei viszont nem tudják ugyanilyen gyorsan követni. Amíg Charlie egyszerű és elesett volt, a környezete kinevette és kihasználta. Amikor pedig okosabb lett náluk, elkezdték elutasítani, így magányosabb lett, mint eddig valaha volt.
Algernon sorsa
A történet akkor válik igazán szívbemarkolóvá, amikor Algernon, a fehér egér viselkedésében nyugtalanító változások jelennek meg, majd Charlie naplójába is visszatérnek a hibák.
A végére teljesen összeér a regény a jelennel. Ma már egyre többet számít, hogy milyen gyorsan tanulunk, mennyit tudunk, és mire vagyunk képesek, miközben a mesterséges intelligencia egyre több mindenben versenyre kel velünk. Éppen ezért marad velünk ez a történet. Charlie egész életében arra vágyott, hogy végre elfogadják. Megkapta a tudást, amit szeretett volna, de ettől sem lett boldogabb, sem kevésbé magányos. A végén pedig ugyanoda jutunk vissza, ahonnan Charlie története elindult: ő továbbra is csak arra vágyik, hogy szeressék és elfogadják.
