Szerző: Bodnár Diána | Budapest
Egyre több feladatot bízunk a gépekre, miközben már intelligenciával is felruházzuk őket. XIV. Leó pápa párizsi beszédében arra kereste a választ, hogy miként fér meg egymás mellett a technológiai fejlődés és az emberi méltóság.
Forrás: Edgar Beltrán / The Pillar, Wikimedia Commons, CC BY-SA 4.0
Intelligens gépek, emberi méltóság
2026. szeptember 25-én XIV. Leó pápa apostoli útjának egyik fontos állomása volt az UNESCO párizsi székháza, ahol beszédében többek között arra a kérdésre kereste főként a választ, hogy mit jelent embernek lenni.
Azon túl, hogy megemlít több fontos, társadalmunkat érintő kérdéskört, például, hogy mire való a kultúra; hogy az oktatás nem kizárólag tudásátadás vagy hogy a tudomány önmagában nem garancia a „jóra”, kitért a korunk technológiai kihívásaira is.
Meglátása szerint elengedhetetlen, hogy a technika fejlődése az emberek szolgálatában maradjon, és ne váljon az uralom vagy az igazságtalanság eszközévé, de tovább is árnyalja a gondolatmenetét egy paradoxon segítségével: szerinte évszázadok óta feladatokat adunk a gépeknek, jelenleg pedig már intelligenciával is felruházzuk „őket”, az embereket pedig hatékonyságuk és produktivitásuk alapján értékeljük, ugyanakkor az emberi méltóság nem teljesítmény- vagy állapotfüggő, hiszen betegségben vagy akár szenvedésben, de mindenképp az életút végéig az emberi élet velejárója.
Több információ, kevesebb bölcsesség
Kitért továbbá a fentiek keresztény értelmezésének jelentőségére és két körismert bibliai történet hasonlatként szolgáló értelmezésére, melyeken túl, rámutat annak a fontosságára, hogy a napjainkban tapasztalható temérdek kommunikációs lehetőség nem jelent valódi kapcsolatot, mivel – való igaz –, hogy azonnal összeköthetünk embereket és kontinenseket, mégis egyre inkább terjed az elszigeteltség, tehát a kommunikáció ugyan gyorsabbá vált, de nem feltétlenül lett igazabb.
Tetézve a fentieket pedig azt is megemlíti, hogy egyre több az információ – ami nem azonos a bölcsességgel –, ami arra szintén jó alapot teremt, hogy a digitális csatornák hamis információkat sokszorosítsanak, mivel ugyan a mesterséges intelligencia ezt az adathalmazt képes összekapcsolni, de nem helyettesíti az emberi tapasztalatból fakadó tudást; az emberi élet értelmét érintő kérdésekre nem tud választ adni, ezért tartja elengedhetetlennek a média- és digitális műveltség megfelelő oktatását.
Továbblépve kitér arra is, hogy ha az igazság és az etika eltűnik, veszélyessé válhat a tudomány, ami értelmét veszti, ha nem az emberi méltóságot szolgálja. Iránymutatásként konkrét felszólítást intéz a nemzetközi közösséghez, hogy ebben a digitális korban kiemelten védeni kell a gyermekeket és a fiatalokat a kizsákmányolástól, a technológiát pedig arra kell használni, hogy szolgálja és segítse a társadalmat, de olyan formában, hogy az önálló gondolkodás és az ítélőképesség lehetősége az emberek „kezében” maradjon.
Összegezve, a pápa mondanivalója túlmutatott a mesterséges intelligencia véleményezésén: az UNESCO oktatási, tudományos és kulturális küldetéséhez kapcsolódva hangsúlyozta, hogy a tudomány önmagában nem biztosítja a társadalmi fejlődést, ha nem társul hozzá etikai felelősség.
Forrás: Vatikán (2026)
