Katarzistól a kínosig – Csehov egyfelvonásosok a Nemzeti Színház színpadán

A Nemzeti Színház színpadán Csehov egyfelvonásos komédiái közül láthattunk hármat: A medve, A dohányzás ártalmairól és A leánykérés című darabokat. Azt hihettük a komédia nevettet, azonban a kényszeredett grimaszon túl nem jutottunk.

A legelső impulzus az volt, hogy a minimalista díszletben, a korhű kisasztalon egy IKEA képkeret állt, ez erősen megnehezítette a belehelyezkedést. A díszlet mozgékonyságát azzal érték el, hogy a falakat egy fehér függöny adta, mely a plafonon levő acélvázról négyszög alakban lógott le. Ezen a falon aztán sok mindenkit kidobtak, áttaszigáltak, átrángattak vagy keresztül pofozták rajta. Trill Zsolt agresszív jelenetei közben lebegett a függönyfal minden irányba, így vált még feldúltabbá a tér, ha a nézősereg feldúltsága nem lett volna elég.

Nem egy alkalommal éreztem azt, hogy túlságosan be akarnak vonni a játékba, A dohányzás ártalmairól közben kellemetlen hangulat vett erőt sokakon. Eltúlozták a színházi kiszólásokat. Mind ismerjük azt a kínos csendet, azt a fészkelődő, szemlesütött feszengést, amely ekkor rátelepszik a nézőtérre. Ez itt hosszú percekig kitartott. Szemüveget kért, hogy nem látja a felolvasandó szövegét, szerencsétlenkedett, mutogatta a családtagok fotóit az első sorban ülőknek, ennek egy része még vicces volt, de többsége inkább bárgyú és direkt. Persze a meghunyászkodó férj alakja kirajzolódott előttünk, azonban annyira groteszkre sikerült, hogy azt lehetett feltételezni, ez inkább a hibák és nem a tudatosság műve, groteszkké tette a túlkarikírozás. A kevesebb néha több – közhely, de igaz, feleennyi gaggel jobban érvényesülhetett volna a Csehovtól jól ismert orosz humor, hiszen tökéletes helyzet- és jellemkomikumot ábrázol a szerencsétlen, teszetosza férjjel, aki csak feleségétől retteg, és ezért áll ki a színpadra, és így teszi még nevetségesebbé magát. A problémát abban láttam, hogy csak a viccelődés domborodott ki, azonban a mögötte lévő emberi nyomor, az a mély sajnálat, amit eziránt a szereplő iránt érezni lehet, elveszett.

Csehov: A leánykérés

A leánykérés egyszerűen túl volt tolva, nem volt sem vicces, sem tragikus, sem komikus, bohóckodás volt . A kétségbeesett vénlány sikoltozásai és dühkitörései eleinte jól fűszerezték a cselekményt, viszont később elrontották azzal, hogy nem volt funkciója, de annyira nem volt elvetemült, hogy ne legyen meg bennünk az érzés, hogy mi a funkciója ennek itt. Az alapszituáció: vita egy darab földön. Itt érezhettük az abszurd értelmetlenséget, ahogy a kitartó és önfejű emberek, Csehovtól jól ismert módon, elbeszéltek egymás feje mellett, egész pontosan, elordítoztak egymás feje mellett. Itt volt egy pár perces párbeszéd a vénlány és a kérő közt, mely pattogott, sistergett és élt, de ezután minden elromlott az újabb kifacsart grimaszokkal és pofonokkal. Szinte már kezdtem azt érezni, hogy alábecsülik a humorérzékemet, ezért ostoba civakodó jelenetekkel próbálják elérni, hogy nevessek, esetleg nem gondolta a rendező (Vidnyánszky Attila) , hogy mi egyszerű nézők is képesek vagyunk feldolgozni és értékelni az orosz humort.

A medve számomra egyetlen értékelhető pontja az volt, hogy Szűcs Nelli arcjátékából ki lehetett venni szavak nélkül is, hogy mi történik a színen. Trill Zsolt itt a cselédet alakítja, ebben a felvonásban volt a legélvezhetőbb a játéka, mivel a karaktere öregebb, így nem volt megengedhető a túl vehemens mozdulatok alkalmazása, inkább váratlan felbukkanásával, a két szerelmes leleplezésével okozott kínos helyzeteket, melyek valóban humorosan hatottak.

Csehov: A medve
Forrás: jegy.hu

A lelkiismeretünkkel nehezebb volt megbirkózni, mint a látottakkal. Nehéz volt nem Udvaros Dorottya szavaira gondolnunk, melyeket évekkel ezelőtt intézett a közönségéhez, az Őszi szonáta című darab után: az a közönség felelőssége, hogy véleményt nyilvánítson, hiszen a színész is abból tanul, ha látja, hogy itt és most ezt nem jól csinálta, ezért kéri arra a közönséget, hogy ne csak tapsolni tudjon, hanem hurrogni is. Ha valami nem tetszik, ha közben nem ott vagyunk lélekben, akkor a darab elbukott, és ekkor inkább menjünk ki a színházból, jelezzük a bajt.

Aznap este senki sem hurrogott vagy távozott. Ez hiba, mert a darab nem volt élvezetes vagy komikus, hanem erőltetett, túlzó és kínos.

 

Kiemelt kép forrása: cultura.hu

Related Posts