Ó, te titokzatos punci

A Tudatos Szex Alapítvány szerdai előadás sorozatának szemérmes, „A jóni titkai” címet viselő estjén jártunk. Az előadást Endes Györgyi tartja, aki többek közt jóni gyógyítással foglalkozik ha még nem hallottad a kifejezést és kíváncsi vagy milyen titkokat tudtunk meg az egyszerre csodálatos és mégis profán punciról, olvasd el beszámolónkat és minden kiderül!

„Szeretnél tenni a saját fejlődésedért, személyes tapasztalatokat szerezni és kipróbálni különböző testtudatos technikákat? Érdekel a tudatos szexualitás, szeretnél párkapcsolatodban szintet lépni?” Olvashatod a nyitóoldalon, s ha ebből bármelyikre igen a válaszod, érdemes ellátogatnod az Alapítvány változatos estjeire! A main a jóni, azaz a punci titkairól tudhatunk meg egyet, s mást. Érdemes tudnod, a jóni szanszkrit szó és nem csak a külső és belső női nemi szerveket jelöli, hanem magában foglalja a méhet, a petefészkeket is. Vagyis mindent, ami ahhoz kell, hogy egy nő anyává válhasson.

Nemrég, Gergő Feldmár András előadása után írta, hogy a kapcsolatainkat, lelki életünket érintő beszélgetéseken, sokszor a 80-20%-ot sem éri el a nemek aránya. Nos, örömmel jelenthetem, hogy ma este több férfi ül a teremben, mint nő. Györgyi kérdésére pedig, hogy miért is vannak itt, az a válasz érkezik, szeretnének jobb szeretők lenni, jobban megérteni a női test működését, hogy boldogabbá tehessék párjukat.

Érdekes részt venni egy ilyen eseményen, ami a szakralitás és a profán természetesség határán mozog, hol egyik, hol másik oldalra billenve. Egyrészt végigvesszük a női nemi szerv részeit, másrészt az ezekhez kapcsolódó megéléseket. Itt olyan fogalmak kerülnek képbe, mint „lelki tájakra tett utazás a hüvelyen, csiklón, G-ponton keresztül”. Ezt olyan billenésnek érzem, ami azt tapasztalom, sokszor okoz nehézséget ezoterikus felhangjának köszönhetően, még a nyitott emberek körében is. Fontos azonban, hogy mindvégig érezhető marad Györgyi hitelessége. Ez az ő megélése, az ő terminusai. Amit mond, attól függetlenül értékes és sokat adhat az érdeklődők számára, ahogyan mondja. Lényéből végig árad a kedves megértés, huncut szertelenség, érdeklődő nyíltság.

Igyekszem objektív maradni és csendben figyelni. Befelé és kifelé. Elsősorban azért vagyok itt, mert megérint a téma, saját sérüléseim, elakadásaim feloldására keresek választ. Épp ennél fogva nehéz jelen lennem, mert alapvetően rosszul viselem a punci látványát és bizony abba a halmazba tartozom, amiben a „nem nézegetem tükörben, nem barátkozom vele” lányok, nők vannak. Gyakorlatilag traumatizálva érzem magam, mikor virágszirmokkal körített jónik jelennek meg a kivetítőn ráhangolódásképp. Feszültségem sajnos végig megmarad, de szerencsére az üzenetet nem tudja elnyomni. Ez pedig arról szól, hogy halljuk meg magunkban azt a hangot, aki harmóniára, elfogadásra, szeretetre vágyik, elsősorban önmagunktól. A hangot, ami a női lét különleges, egyben természetes megélésére hívogat bennünket.

De miért is olyan erős és fontos ez a téma? – kérdi Györgyi. Egyrészt az evolúción keresztül biológiai kódunk része, másrészt mivel az idők során elidegenedtünk tőle, meg kell tanulnunk újra helyén kezelni, tudnunk kell leválasztani a reklámcélokra használt, iparosított szexualitásról. Ha szakrális és spirituális szinten beszélünk róla, azt mondhatjuk, a szexualitáson keresztül hihetetlen széles spektrumú utazásokat tehetünk, ugyanakkor előadónk azzal helyezi el végül a témát a nagy egészben, hogy hozzáteszi: nem tartja fontosabbnak, mint a táncot, az alkotást, az érzések megélését, a gondolkodást… A szex ugyanolyan profán, hétköznapi dolog, a maga szakralitásával együtt, mint egy hétvégi nagybevásárlás. Az életünk része. És ha abból indulunk ki, hogy az élet szentség, akkor vagy minden szent vagy semmi sem az.

Élni szép, még akkor is, ha nem mindig olyan, amilyennek megálmodtuk. – emeli ki mosolyogva előadónk.

A már ismert négyes tagolással, a lány – nő (szabad, ösztönös nő) – anya (királynő) – banya (bölcs asszony) rendszerrel folytatjuk, amit Györgyi saját megéléseivel egészít ki. Azt mondja, ezekhez az archetípusokhoz rendelhetőek a női nemi szerv különböző részei. A lányhoz a külső szeméremajkak, a belső combok, azaz az egész kapu, ahogy ő hívja. A szabad, ösztönös nőhöz, a hüvely és a G-pont, az anyához a méh és méhszáj, a bölcs asszonyhoz pedig a méh ürege, ami átjáró a fizikai és lelki világ közt, ha a fogantatást – a gyermek, mint lélek befogadását szemléljük.

A négyes osztás mellett említi meg, hogy a nőkben is jelen van a férfi, még fizikai formában is, hiszen a csikló a pénisznek felel meg. A csiklónak, látható felszínéhez képest, hatalmas belső kiterjedése van, szára a nagyajkakon belül fut végig, a hüvely belső falán pedig két, kapcsolódó barlangos test helyezkedik el. A női elvhez társított befogadói minőség a nemi szerv befelé húzó mikromozgásaiban is megjelenik, épp úgy, ahogyan a férfiakban a kiáradás, az energia külvilágba való közvetítése, fizikai, szexuális szinten az ejakuláció. A különbség így tehát nem csak a konkrét fizikai irányokban, de energetikai szinten is megfigyelhető.

Külön foglalkozunk a menstruációval, mint beavató folyamattal, amely a gyermeki lét időtlenségéből emeli át a lányt a ciklikusság, a női lét világába. Ily módon, mi nők együtt élünk, együtt változunk a természettel. – mondja Györgyi. Szép és kegyetlen ez a folyamat, ez jut eszembe. Mérgesen csapok a képzeletbeli asztalra, hogy miért csak mi?! A férfiak miért nem részesei ennek a ciklikusságnak? Valójában, természetesen részesei, csak valahogy máshogy. Férfi – módra.

A szexuális energiához, amely az egyik legnagyobb önismereti katalizátor Györgyi szerint – amivel mélyen egyetértek – minden esetre mindkét nem ugyanúgy hozzáfér. A kérdés, hogy mihez kezd vele? Felhasználja ezt a megállíthatatlan életenergiát – spiri vagy sem –, teremtő energiát arra, hogy az általa felszínre hozott, feldolgozandó blokkokon dolgozzon vagy sem? És ha igen mikor, hiszen minden kapu akkor nyílik meg jó esetben, mikor készen állunk rá. Se előbb, se később.

És, hogy mi nagyon érdekes még mindezzel kapcsolatban? Arra másnap eszmélek rá, mikor pragmatikus pszichológusom rendelőjében ülök és ő a maga határozott, magától értetődő módján felteszi nekem a következő kérdést: „Mondja, nem tartja furcsának, hogy az élet legtermészetesebb dolgait ennyire eltávolítottuk magunktól? Hogy előadásokra járunk és kivetítőn nézünk női nemi szerveket, azok szakralitását magyarázva és konferenciákon beszélgetünk a szexualitásról?”

De igen. Igazság szerint furcsának tartom. A legjobb lenne, ha minden otthonban természetes lenne a szexualitásról beszélni. Nyíltan, biztonságos keretek közt, őszinte hangon. Anyák és lányaik, apák és fiaik. Ha a szexualitás is újra hazatalálna, ahogyan a születés és a halál. Ha a tabuk feloldódnának és minden újra a helyére kerülne, visszailleszkedve az élet nagy körforgásába. Ha újra természetes lenne, hogy szüleink szeretkeznek és csókolóznak, hogy anyánk szül, nagyszüleink meghalnak. Ha mindeközben jelen lehetnénk és mélyen átélhetnénk, ez így természetes. A haladás néha eltávolít minket olyan életértékektől, amelyek elengedhetetlenül szükségesek harmonikus fejlődésünkhöz. Ahhoz, hogy visszatérjünk hozzájuk, nem kell feladnunk fejlettségünket. Hiszen mire jó az a sok tudás, amivel mára már rendelkezünk, ha nem arra, hogy egy nagy egészbe integráljuk és kiteljesítsük létezésünket?

 

*

Látogassatok el a Tudatos Szex Alapítvány honlapjára és fb oldalára, ahol a következő izgalmas előadásaikról is tájékozódhattok!

Endes Györgyit itt találjátok!

Miközben pedig illusztrációkat kerestem, a következő projektre bukkantam: The great wall of vagina , érdemes megnézni!