A kézilabda nem egy könnyű sport, főleg ha nők játsszák. Hétről hétre sok futással, bizalomjátékkal, labdás feladatokkal és beszélgetéssel készülünk az egyre nehezebb összecsapásokra, ami még ránk vár a Pest megyei kézilabda sorsolás A csoportjának keretében.
Legutóbbi edzésünkön a szokásos 10 hossz kocogás után, rövid gimnasztikával és nyújtással kezdtük meg a bemelegítést. Mi kapusok megint többet nyújtottuk a lábizmainkat, félve a szalagszakadástól.
Amikor a csapat többi tagja is eléggé bemelegítve érezték az izmaikat, párosával vettünk fel labdát, hogy passzolgatással készítsük fel kezeinket a versenyfeladatokra.
Egy rövid orvosi szünet után – be kellett leukózni csapattársam elrepedt ujjait – folytattuk a labdázást. A szokott gyakorlatok közé tartozik a rövid kétkezes mellső-, felső passz, a rövid váltott jobb-bal kezes dobás és a hosszú jobb kezes passzolgatás.
Ezután következett a kapusok bemelegítése. A mi gyakorlataink közé tartozik a mezőny játékosok lövéseinek kivédése, a kéz-láb dobások fogadás, a váltott felső- és alsó dobások elérése.
A következő feladat a váltott szélső poszt lövés volt, ami fejleszti a kapusok reakció idejét és térmozgás érzetét a saját területünkön, megtanuljuk, melyek a legjobb szögek, amikor a kapu nagy részét takarásban tudjuk tartani és mennyire kell gyorsnak lennünk, hogy átérjünk a kapu egyik oldaláról a másikra.
A gyakorlat következő lépése az volt, hogy a lövő posztokról kellett megtalálnunk azt a helyet, ahol elég kicsi az esélye a gólnak. Persze ebbe nem számítanak bele azok a labdák, amit a belső kapufára vagy a kapusok fejére húznak rá a lövők.
A következő labdás gyakorlat mind az öt köre hasonló tematikára épült fel: a játékosok indultak labdát pattogtatva, vagy indították őket a kapusok, esetleg egymást indították a pálya két ellentétes sarkából és gólt kellett lőniük a saját kijelölt pályarészükön maradva. Egy része ennek is segíti fejleszteni a kapusok figyelési készségeit, mert minden indított játékos legelőbb a félpályánál fog megfordulni, hogy várja a kapus passzát, de nem mindenki futóképessége egyforma, ezért a ritmusból kiesve könnyen lehet, hogy mire eldobja az egyik kapus a saját labdáját, egyet hátralépni nincs ideje, már az ellenfél játékosa gólt is dobott.
Minden kört 20 dobott gólig játszottunk, folyamatosan cserélgetve az oldalt és a kapusokat, hogy mindig ugyanannyi legyen az esélye a győzelemnek, és ne akarjunk segíteni azoknak a mezőnyjátékosoknak, akiket egy kicsit is jobban szeretünk a csapatból.
Ezen az edzésen nem voltak büntetések a kihagyott – esetleg általam kirúgott – lövések után, de ezen az edzésen is kicsit jobban figyeltünk egymásra, egy kicsit jobban megtanultunk egymásért és magunkért küzdeni.
Az edzés utolsó fázisa az egymás elleni csapatjáték. Általában kétszer 15 perc áll rendelkezésünkre, ami meglepően soknak tud tűnni, amikor a vesztes csapat büntetést kap a baráti meccs végeztével.
A legutolsó feladat még a nyújtás előtt három sorozat hetes lövés volt – minden kapusnak egyet – természetesen most a kihagyott lövések nem értek büntetést. Az utolsó sípszó és utolsó lövés után végre mi is leülhettünk nyújtani és ismét elgondolkodhattunk az edzőnk elmeállapotának súlyosságán, másfél óra alatt mennyi mindent tud velünk megcsináltatni?!
Gwen
