Jön a Télapó. Már ott áll a bolt bejáratánál és éppen táncol. (Jingle bells…) Ja, nem, ő a Mikulás. Vagy egy és ugyanaz a kettő?
Mindegy is, mert maguk után vonzzák a karácsonyt, mindenki rohan a boltokba, már októberben elindult a vásárlási mánia, csak minél hamarabb, lehetőleg minél olcsóbban, minél többet. Szülőknek, gyerekeknek, barát, barátnő, szomszéd, kollégák. És nem utolsó sorban a főnök. Jól jönne egy kis fizetésemelés.…
Aztán. A kaja. Szentestére, aztán megyünk a rokonokhoz vidékre. Vagy nem. Majd talán szilveszterkor, mert még az is hátra van. Mi lesz itt? A lakás sehogy sem áll, dolgozni kell, a gyerekeknél lesz karácsonyi műsor, fel kéne venni…
Na, jó, szaladjunk vissza az elejére! Télapó és Mikulás. Előbbi a telet hozza, mondták otthon, nem szabad összekeverni Szent Miklós püspökkel. Bár ő kicsit „elvilágiasodott”. A mai mesék szerint Lappföldön él és figyeli, hallgatja a gyerekeket. És valószínűleg egész évben írogatja a rossz gyerekek nevét a virgácslistára. Na, szép! Az idő előrehaladtával a krampuszokat felváltották a manók és a rénszarvasok. Egy ilyen cuki Mikulásra elég csak decemberben figyelnünk, nem? Elég csak decemberben emberségesnek lennünk. Mit nekünk virgácslista? Elkopott, elfogyott. Csokit így is, úgy is kapunk… Tegnap ugyan lehordtam a takarítónőt, de nem számít, még messze van hatodika.
És a karácsony? A keresztények a Megváltó születését ünneplik. Az öröm ünnepe a karácsony, Ady is megmondta: „Minden ember/ Szeretettel/ Borul földre imádkozni,/ Az én kedves kis falumban/ A Messiás/ Boldogságot szokott hozni.” Hát ez így egyszerű! Lenne… De a karácsony nem csak kopogtat, majd’ beveri az ajtót, úgy tol mindent az ember arcába! Plázázunk, nagyzolunk az ajándékokkal, ahelyett, hogy kicsit egymásra koncentrálnánk. (Otthagytam a boltban több tízezer forintot.) Hányszor ül le a család közösen ebédelni, vacsorázni? Szerencséje van annak, akinél ez gyakori! Becsüljük hát meg, hogy vannak nekünk- és mi is vagyunk másoknak! Ha máskor nem, hát karácsonykor. (Micsoda szentimentalizmus…!)
Szilveszter. Kicsit rúgjunk ki a hámból. Most igazán megéri. Csak keményen! Kell néhány fogadalom (nem olyan komoly, úgyis ittam, nem voltam magamnál, ha egy hónapig tartom magam a kevesebb/több/ilyenebb/olyanabb életformához, már hős vagyok. Különben sem adom fel, csak kevésbé leszek szigorú magamhoz, aztán nyáron el is felejtem, mit fogadtam.) Hogy köszöntöm az újévet? Egy kis fejfájással (mi is történt éjszaka?) kezdhetem a lakást takarítani, mégsem járja, hogy már január elsején a feje tetején álljon minden…
Még előtte vagyok.
November 30.
Kell, hogy legyen más megoldás…
Kiemelt kép: pixabay
