Október 9-én nyílt meg a Magyar Nemzeti Galéria közel kilencven képet bemutató kiállítása, ahol a magyar közönség először ismerheti meg a 20. századi brit festészet egy rendkívül meghatározó irányát, a figurális festészetet. A tárlat kiemelt figyelmet fordít azon művészek munkásságára, akiket a szakirodalom összefoglalóan Londoni Iskolának nevez. A Művészetről könyvek között múzeumi beszélgetés-sorozat program keretein belül Fehér Dávid, a kiállítás magyar kurátora és Sepsey Zsófia művészettörténész beszélgetett az Írók Boltjában.
A lenyűgöző kiállítás a Tate Britain közvetlen együttműködésével valósult meg. Elena Crippa, a Tate kurátora, a világot bejáró tárlat londoni megálmodója folyamatosan részt vett a képek Magyarországon történő bemutatásának előkészítésében. A kiállítás világszerte nagy sikert aratott, ám nem egy vándorkiállításról van szó, hanem a Tate-ben ‒ kifejezetten a londoni közönségnek – bemutatott kiállítás Budapest számára áttervezett verziójáról, így teljesen egyedülálló és máshol nem megtekinthető esemény.
„Régóta akartunk hasonló kiállítást szervezni. Ez a vándorkiállítás már bejárta a világot, viszont egészen mostanáig nem lett Budapesten bemutatva, és nemcsak ezért egyedülálló, ugyanis nemcsak Francis Bacont, hanem kortárs művészi körét egyaránt bemutatja.”
„Körülbelül 75%-ban egyezik a londoni és a budapesti tárlat. A címük teljesen különbözik, a londoni kiállítás All Too Human címmel indult, amely Nietzsche egyik munkáját idézi, mivel az egész kiállítás alapvető kérdése: hogyan lehet újrafogalmazni festőileg az emberi alakot, emberi figurát egy olyan kataklizma után, amikor a humanista világkép teljesen összeomlott: a II. világháború után, traumatikus élettapasztalatokat követően. A Túlságosan emberi, mint cím az emberi kép alakulására vonatkozik, praktikus okokból nem tartottuk meg, mivel nagyon nehéz lett volna átvenni, nem lehet jól átültetni magyarra. Elena Crippa eljött Budapestre megnézni a tereket, valamint Regős Csilla, a Szépművészeti Múzeum nemzetközi kapcsolatokért felelős munkatársa rengeteg szervezési munkában segített. Mindent egyeztettünk Elenával, de rengeteg szabadságot is adott nekünk” – mondta el Fehér Dávid.
Lucian Freud munkái a kiállítás legfontosabb elemei, a teret, amelyben megtekinthetőek, Elena Crippa és Fehér Dávid közösen tervezte meg. A Lucian Freud-terembe lépve, a főfalon a David és Eli című kép fogadja az embert, szemben ezzel látható a Lány fehér kutyával című munka. Egy korai és egy késői mű került egymáshoz közel, így a látogatók könnyen érzékelhetik, milyen nagyot változott Freud technikája az évek alatt.
Fehér Dávid arról is beszélt a közönségnek, miért nevezik Londoni Iskolának ezt a festőcsoportot: „A kifejezés utólagos konstrukció, mint minden művészettörténeti fogalom. Jobbára mind utólag konstruálódtak meg ekként, ez a 20. században sincs máshogy. Léteznek olyan fogalmak, mint például az izmusok, ilyenkor egy csoport nevezi el az irányzatot, ami létrehoz egy manifestót, ezek nem utólagosan megkonstruált fogalmak. Létezik Párizsi Iskola, New York-i Iskola stb. 1976-tól használjuk a Londoni Iskola terminust erre a körre, és a ’80-as évektől elkezdett működni ez a fogalom, ami egy baráti-szakmai társaságot jelöl, akik ragaszkodnak a figuratív festészethez, visszanyúlva a nagy hagyományokhoz, így munkásságuk eltér az európai tendenciák zömétől.”
Nagyon nehéz a kontextualizálás, ez veszélyes vállalkozás, sokaknak tört ebbe bele már a szarva, de ezt a hiánynak felfogható dolgot pótolja.
Sepsey Zsófia: „lehet túlságosan is kontextualizálni szeretnék manapság mindent, minden nagyon letisztult a kiállításban, ritka, hogy ekkora tér áll rendelkezésre egy kiállítás során, és a látogatók is nagy örömmel fogadják ezt. Az élmény is hatalmas nem csak a terek.”
Érdekes, úgy kerültem a szépművészetibe, egy olyan időszak volt, amikor egy új csapatot épített, a modern osztály vezetője, olyan elképesztő megtiszteltetés, szinte felfoghatatlan volt. Első munkanapjaim egyikén levittek engem a raktárba, ahol az impresszionista képek voltak, Claude, Money egyik festménye volt és ott ültem teljesen egyedül azzal a képpel és ez egy olyan elképesztő tapasztalat, ami csak egy ilyen szituációban adatik meg. Ezt az élményt kívánom átadni a mostani kiállítással a közönségnek.
A kísérőprogramok még izgalmasabbá teszik az egyébként is fantasztikus tárlatot, ugyanis kortárs magyar festők és a kiállítás magyar kurátora, Fehér Dávid egyaránt tart tárlatvezetést, ahol számtalan kulisszatitokra és további érdekességekre is fény derül.
„A kísérőprogramok fantasztikusak, minden eddig és a hátralevők is szuperek lesznek, tételmondat szerűen el szoktam mondani, általában a festészetről szól, keressünk meg festőket, hogy beszéljenek a festészetről, művész műtermekről is vannak kint képek a kiállítás folyosóján, nagyon megvilágító volt ezen vezetések, tanulságosak voltak. Ezek jelentettek számomra tetőpontot. Ezek a képek igénylik azt, hogy időt töltsünk velük. Hiszen a művészek is akár éveket töltöttek megalkotásukkal. Mindig egy kivételes pont számomra, ha Freud teremhez érünk, mert annyi fő mű van. Leon Kosov festő az egyik legnagyobb tér a kiállításban és ezek a művek léptéket és távolságot a tér megnyílik megelevenedik szemben azzal, hogy bezár a festékréteg, ahogy közelről szemléljük.” -Fehér Dávid kurátor remekül összefoglalja kedvenc pontjait a kiállításon.
Január 12-én lesz a finisszázs, amikor ugyancsak rengeteg izgalmas program várja majd az érdeklődőket.
