A Reszkessetek, betörők! 1990-ben indult hódító útjára. Már a bemutatásakor hatalmas siker volt: a Chris Columbus rendezésében 18 millió dollárból készült film már a nyitóhétvégén behozta gyártási költségeit. Hosszú ideig ez a film volt a legnagyobb kasszasiker a vígjátékok között – írta az Origo.
De tulajdonképpen mit is szeretünk ebben a filmben?
Cselekménye rendkívül egyszerű: Kevin McCallister, egy nyolcéves kisfiú a család „szégyene”, akit minden rokona, főleg a gyerekek folyamatosan piszkálnak, és aki ezért azt kívánja, bárcsak eltűnne a teljes család. Kívánsága valóra is válik, mivel a McCallisterek épp Párizsba készülnek karácsonyi vakációra, és a nagy kapkodásban otthon felejtik a kis Kevint. A kisfiú persze először élvezi a helyzetet, majd később egyre inkább hiányozni kezd a családja, főleg amikor a háznál felbukkan két betörő. Ők viszont arra nem számítanak, hogy a kisfiú nem egy könnyed ellenfél.
A cselekmény valójában A három kismalac és a farkas című mesén alapul, míg a két betörő a Tom&Jerry meséket megidéző viselkedést tanúsít. Ez egyfajta gyermeki egyszerűséggel és szórakozottsággal ruházza fel a filmet, megfelelően fenntartva a nézők érdeklődését.
Valószínűleg nem az újdonság varázsa jár át minket, mikor véletlenül bekapcsoljuk a tévét szenteste, és meglátjuk Kevin arcát. Sokkal inkább megszokássá, berögződéssé alakult a film nézése.
És miért nézzük annak ellenére is, hogy mindenki lepörgeti magában a filmet, mikor elkezdődik a reklámja?
Pont ezért!
Szervesen összekapcsolódott a karácsonnyal. A filmet csak karácsonykor vetítik, de akkor kivétel nélkül mindig. Ezáltal remekül megteremti az ünnepi hangulatot – tulajdonképpen az egyik fogalom implikálja a másikat. Kellemes háttér lehet a család kollektív és rituális bejglimajszolásához vagy éppen a vacsora utáni pihegéshez.
Így hát ha esetleg valami balul sülne is el, és elveszne az ünnepi hangulat, könnyen orvosolható Kevin akcióinak nézésével.
Anna
