Kendik Ferencnével, a szombathelyi Aréna óvoda egykori vezetőjével beszélgettem, aki többek között mesélt arról, hogy miért ezt a hivatást választotta, illetve, hogy milyen nehézségekbe ütközött pályája során. Ő azon kevesek közé tartozik, akinek egyetlen munkahelye volt egész életében. A mai világban ez már hihetetlennek hangzik.
Emlékszik-e arra a pillanatra, amikor megfogalmazódott Önben, hogy óvónő szeretne lenni?
Gyermekkorom óta pedagógus szeretnék lenni. Már óvodás koromban felnéztem az óvónénimre, láttam rajta kedvességét, jókedvét, szeretetét, sokat játszott velünk, énekelt nekünk, és úgy éreztem, hogy én is óvónéni szeretnék lenni.
Miért ezt a hivatást választotta?
Mindig szerettem gyerekekkel foglalkozni, már általános iskolában kisdobos vezető voltam, később úttörő vezető. Mindig szerettem programokat csinálni a kisebb gyerekeknek, játszani velük, énekeket, mondókákat tanítani nekik. Mikor óvónő lettem, sok programon vettünk részt az óvodásokkal, városi rendezvényeken, amelyeket nagyon élveztem.
Mikor és hogyan vált Önből intézményvezető?
Érettségi után a Soproni Óvónőképző Intézetben végeztem, és utána álltam munkába Szombathelyen, az Aréna úti óvodában. 20 évig voltam óvónő, nagyon jó kapcsolatom volt a gyerekekkel, szülőkkel, és természetesen a kollégákkal is. Amikor az óvodavezető nyugdíjba ment, megpályáztam a vezetői állást, és Szombathely Megyei Jogú Város Önkormányzata kinevezett az Aréna óvoda vezetőjének.
Úgy tudom, munkáját kitüntetéssel is elismerték.
Igen, 2009-ben kaptam az Oktatásügyért díjat, Szombathely Megyei Jogú Város Önkormányzatától.
Milyen nehézségekbe ütközött pályája során?
Nem volt egyszerű feladat a város legnagyobb óvodájának a vezetőjének lenni, de jó kapcsolatom volt az önkormányzat vezetőségével, így közösen megoldottuk a felmerülő problémákat.
Ha újrakezdhetné, ismét ezt a hivatást választaná?
Igen, mert ez a hivatás a nehézségeivel együtt nagyon szép volt és sok örömet okozott.
Mit szokott csinálni a szabadidejében?
Habár már nyugdíjas lettem, továbbra is tartom a kapcsolatot a régi kollégákkal, többször szervezünk találkozásokat, kirándulásokat. Most több időm van a családomra, szoktunk menni együtt színházi előadásokra, kirándulásokra. Van időm olvasásra, pihenésre, utazásra is.