Kostka Dóra havonta egyszer kiengedi a táncoslábú szellemet a palackból és őrületes zumba órákat tart a sportolni vágyóknak. Majd visszazárja a szellemet a palackba és újra egyetemista lesz, aki az ELTE-n épp az alapszakos diplomáját készül megszerezni. Vele beszélgettem arról, hogyan vált zumbázóból zumbaoktató.
Lia: Hogyan lett része a zumba az életednek?
K.D.: A gimnáziumban bevezették a heti ötszöri testnevelés órát, de aki aktívan sportolt valamit (és tudott róla hozni igazolást), annak elengedtek az ötből kettőt. Így találtam meg a zumbát, ami élvezetesebb számomra, mint mondjuk a kosarazás. A folyamatos „ugrálás” a zenére kellően átmozgat, már az első órától kezdve beleszerelmesedtem a műfajba.
Lia: Mit szeretsz ebben a sportban?
K.D.: A hangulatát! Sokan úgy gondolják, hogy ez nem is sport, inkább tánc, de ezeknek az embereknek ajánlom, hogy egy óra zumba után gondolják át még egyszer az álláspontjukat. A zumba nincs nemhez, korhoz kötve, aki szeret zenére mozogni (pláne latin zenére), biztos megtalálja a zumbának azt a formáját, ami neki való, legyen az aquazumba, kardio-zumba vagy az aerobiccal kevert zumba. Jó látni az arcokon, hogy mindenki élvezi az órát, mindenkinek van sikerélménye, és a visszajelzések rendszerint nagyon pozitívak.
Lia: Hogyan lettél zumbázni járó emberből zumbaoktató?
K.D.: Egy nagy közösségi esemény alkalmával, pár ismerősömmel összeültünk, hogy jó lenne összehozni az embereket, lehetőséget adni arra, hogy találkozzanak. A sport ilyenkor mindig jó ötlet, a közös pont egyértelműen a zumba volt. Korábban nagyon figyeltem, hogy az én oktatóim hogyan tartják az órákat, próbáltam ellesni egy-két praktikát. Később videókról néztem, hogy érdemes tanítani. Mikor elindítottuk az órákat, már jó elméleti alapom volt, csak át kellett ültetni a gyakorlatba – ami persze nem volt egyszerű feladat.
Lia: Gondoltál arra valaha, hogy oktatni fogod? Hogyan érintett a felkérés?
K.D.: Mindig nagyon táncoslábú voltam, így benne volt a pakliban, hogy valamikor táncot fogok tanítani, de sokáig nem gondoltam volna, hogy a zumba is köztük lesz. Nagyon örültem, amikor lehetőséget kaptam arra, hogy különböző rendezvényeken, programokon, táborokban is tartsak egy-egy workshopot. Voltak húzós helyzetek, egy alkalommal három órán keresztül oktattam rövid szünetekkel tűző napon, a nyár közepén, máskor éppen csak húsz percem volt megismertetni a résztvevőkkel a műfajt. Szeretem az ilyen jellegű kihívásokat, és persze az eredményt is: mosolygós, felszabadult emberekkel állok szemben az órák végén.
Lia: Hogy építesz fel egy foglalkozást?
K.D.: Általában egy órás zumbát szoktam, tartani két ötperces szünettel. Próbálom arányosan elosztani az egyes koreográfiákat, hogy legyen íve az óráknak: a bemelegítés jól átmozgat, utána rákészülünk egy keményebb kardio-zumbára, utána azt levezetjük, majd két intenzív tánc jön stb. Az órák végén az utolsó zene ismétlés: a résztvevő választhatnak egy koreográfiát az aznap táncoltakból.
Lia: Mit tartasz a legfontosabbnak?
K.D.: Azt, hogy a résztvevők élvezzék. Általában szemben táncolok velük, mintha a tükörképük lennék, így látom, hol kell segítség, ki az, aki már elfáradt és biztatás kell neki. Emellett hangulatot is kell teremteni. Nem működik, hogy faarccal, látványosan fáradtan kiállok az emberek elé. Úgy gondolom, pont az a feladatom instruktorként, hogy egy picit kimozdítsam őket a saját fáradtságukból, egykedvűségükből. Mosolyra mosoly a válasz, erre hamar rájöttem, néhány pacsi, kiszólás, – mutatás, a szemkontaktus máris sokat dob a hangulaton.
Lia: Mennyiben és miben más eljárni sportolni vagy „oktatni” azt?
K.D.: Mindig két lépéssel előrébb kell járni fejben, mint ahol tartunk a koregoráfiában, és jóval nagyobb mozdulatokkal kell dolgozni. Azt tapasztalom, hogy ha én 100%-ot beleadok, azt 70-75%-ban tudják követni. Arra törekszem, hogy a részvevők is beleadjanak legalább ennyit – ez esetben nekem 200% is bele kell adnom, kicsit eltúlozva a koreográfiát. Ez egyébként elég mókásan nézhet ki, de ez is sokat hozzáad a felszabadult hangulathoz: én nem félek hülyét csinálni magamból ahhoz, hogy a többiek élvezzék a sportolást. Emellett hiába táncoltam el milliószor a koreográfiát, néha nekem is kiesik egy-két lépés – tudni kell improvizálni. És ha a társaság majd’ meghal az intenzitástól, megsúgom: én is… Csak én nem dőlhetek ki…
Lia: Ha három szóban kéne megfogalmazni, miért jó zumbázni, mik lennének azok?
K.D.: Hangulat, intenzitás, reggaeton.
Köszönöm a beszélgetést!
Lia
