A 20. század közepén, 1953. november 25-én a Magyar futball-válogatott olyat tett, ami nem csak a magyar, de a világ sport történelmében is óriási nyomot hagyott.
Az angolok hazai pályán, a Wembley-ben több, mint 90 évig verhetetlenek voltak a kontinentális csapatok ellen (nem számítva a brit-szigeteki csapatokat), ám Sebes Gusztáv válogatottja meghökkentette az egész világot.
A mesteri taktika – felkészülés
Sebes Gusztáv páratlan precizitással és lelkiismerettel készítette fel a fiúkat a nagy meccsre. Kiutazott Angliába és megfigyelte a játékukat, hozatott onnan labdákat, sőt még egy budapesti edzőközpont pályáját is átalakítatta pont ugyanolyan paraméterekre, akár csak a Wembley stadioné. Kitalált egy új felállást, ami akkoriban nem igazán követte a konstans formákat, ez pedig nem más volt, mint a 4-4-2. Az angolokat meg is lepte ez, hiszen nem elég, hogy innovációnak számított, még nem is követték a magyar játékosok a mezszámuk szerint megkövetelt pályán betöltött szerepeiket. Teljes volt a káosz a hazaiaknál.
„Az évszázad mérkőzése” – történések
A magyar csapat nem váratott sokat: már az első percben Hidegkuti Nándor góljával vezetést szerzett, megdöbbentve a Wembley teltházas közönségét. Bár az angolok hamar egyenlítettek Jackie Sewell révén, a magyar támadógépezet megállíthatatlan volt. Puskás Ferenc híres „cselsorozata” és lövése, amely a harmadik magyar gól lett, örökre bevésődött a futballtörténelembe. A mérkőzés végére a magyarok megsemmisítő fölényben játszottak, a végeredmény 6:3 lett. Hidegkuti mesterhármassal, Puskás duplával és Bozsik egy góllal zárta az összecsapást.
A többi történelem – utóhatás
A 6:3 nemcsak Magyarországon, hanem az egész világon szenzációt keltett. A mérkőzés a magyar futball aranykorának egyik szimbóluma lett és a globális futballtörténelem polcán is egy kiemelkedő helyet foglal el. A magyar-angol 6:3 nem csupán egy mérkőzés volt, hanem egy korszakfordító esemény, amely örökre megváltoztatta a futball világát. 71 év elteltével is a Wembley csodája azt üzeni: bármilyen kicsinek tűnik egy nemzet a világban, ha hittel, kemény munkával és innovációval lép pályára, képes megváltoztatni a történelmet. Az Aranycsapat öröksége nem halványul, és ma is emlékeztet minket arra, hogy a futball több, mint játék, több, mint „csak” egy sport.
Anglia–Magyarország 3:6 (2:4)
London, Empire Stadium, Wembley, 105 000 néző. Játékvezető: Leo Horn (holland)
Anglia: Gil Merrick – Alf Ramsey, Harry Johnston, Bill Eckersley – Billy Wright, Jimmy Dickinson – Stanley Matthews, Ernie Taylor, Stan Mortensen, Jackie Sewell, George Robb. Szövetségi kapitány: Walter Winterbottom
Magyarország: Grosics Gyula (Gellér Sándor, 83.) – Buzánszky Jenő, Lóránt Gyula, Lantos Mihály – Bozsik József, Zakariás József – Budai László, Kocsis Sándor, Hidegkuti Nándor, Puskás Ferenc, Czibor Zoltán. Szövetségi kapitány: Sebes Gusztáv
Gólszerzők: Sewell (14.), Mortensen (38.), Ramsey (57. – 11-esből), ill. Hidegkuti (1., 22., 53.), Puskás (25., 29.), Bozsik (50.)
