„Kár, hogy a régi jó dolgokból nem maradt semmi” – fogalmaz a mindenki számára ismerősen csengő reklámszöveg. Nos, sajnos ez a futballközvetítésekre is igaz, legalábbis magyar viszonylatban biztosan.
Amíg korábban a szakmaiságra, a hozzáértésre helyezték a hangsúlyt, addig napjainkban már csupán a külsőségek számítanak; rakj oda két bombanőt, hadoválj a játékosok magánéletéről, és már kész is a 21. századi futball-show!
„Kedvenceim” az úgynevezett „stúdióbeszélgetések”. Ilyenkor magyar szakértők magyarázzák el a kedves tévénézőknek a meccsek előtt, után, és közben, hogy hogyan is kéne, vagy kellett volna játszania a Real Madridnak vagy a Barcelonának. Nos, kérdem én teljes alázattal; ugye senki nem gondolja komolyan, hogy a jelenlegi honi labdarúgás helyzete feljogosíthat minket arra, hogy negatív kritikával illessünk nyugat-európai sztárcsapatokat? Azért ez mégiscsak humorosnak tűnhet, nemde? Ez a szituáció nagyjából olyan, mint amikor a világéletében belvárosban lakó srác próbál meg kiselőadást tartani a háztáji gazdálkodás mikéntjéről. Nyilvánvalóan nem fog neki menni. Jómagam például szívesebben nézném vissza egy focimeccs félidejében a helyzeteket, ahelyett, hogy sültbolondságokat és hozzá nem értésről tanúbizonyságot tevő okoskodásokat kelljen hallgatnom. És sajnos ez még nem minden.
Meg kell emlékeznünk a riporterek és a kommentátorok olykor könnyfakasztónak mondható stílusáról is. Ezzel kapcsolatban kedvenc rovatomnak számít a mérkőzés utáni edzői interjú műfaja. Ha példákat szeretnénk keresni arra, hogy milyen kérdéseket nem szabad feltenni egy ilyen helyzetben, akkor árgus szemekkel figyeljük ezeket a jeleneteket. A Ferencváros szakvezetőjétől (miután a csapat bejutott az Európa Ligába), Szerhij Rebrovtól például volt szerencséje megkérdezni a kedves riporter úrnak, hogy kik lennének majd a kedvenc ellenfelei, mely csapatokkal játszana majd szívesen? Ennél nagyobb butaságot még életemben nem hallottam. Nem csoda, hogy az ukrán mester is csak egy fejcsóválással tudta jelezni; nem igazán érti a kérdést.
És akkor még lehetne beszélni a mérkőzések előtti kezdőrúgások showműsorszerű eladásáról, a rondábbnál rondább kabalafigurák alkalmazásáról, és számtalan más oda nem illő, bulvárszerű tényezőről. Ezek manapság már sajnos mind-mind az úgynevezett futball-show részét képezik, és ki tudja, mi jöhet majd még. Határ a csillagos ég.
Patrik
