Batári Emese jelenleg az angliai University of Warwick egyetem matematika alapszakának végzős hallgatója. Interjúnkban többek közt arról kérdeztem, hogyan jutott arra a döntésre, hogy a kiemelkedő eredményekkel zárt gimnáziumi évek után a szigetországban folytassa tanulmányait, mit gondol, milyen tendenciák jellemzik a magyarok külföldi továbbtanulását, milyen kihatással van a nemzetközi hallgatók életére a Brexit-ügy.
Dorina: Eddigi megfigyeléseim szerint jellemzően a kiváló tanulmányi eredménnyel rendelkező hallgatók mennek külföldre továbbtanulni. Ez valóban így van, általánosságban a kimagasló eredményekkel rendelkező diákok számára nyitott a külföldi továbbtanulás lehetősége?
B.E.: Nem feltétlen, bár az ismerőseim nagy része elit iskolákból való. Ugyanakkor a pénz is nagy szerepet játszik, talán még nagyobbat is. Egy barátom ismerősét felvették Cambridge-be, viszont pénzügyi okok miatt végül nem ment ki. Másfelől akinek rendelkezésére áll megfelelő anyagi háttér, az könnyebben vághat bele a külföldi tanulásba, akár kevésbé jó tanulmányi eredménnyel is. Persze felmerül a kérdés, megéri-e egy bizonyos szint alatti egyetemet elvégezni kint.
Dorina: Mit gondolsz, kizárólag a színvonalas képzés miatt választják sokan az Egyesült Királyságot, vagy a külföldi tanulás egyéb aspektusai is szerepet játszanak a döntésben?
B.E.: Szerintem a színvonalas képzés csak egy része az okoknak, hogy valaki miért dönt Anglia mellett. Már maga a tény, hogy valaki egy idegen országban egyedül helytállt, elég jól néz ki az önéletrajzban, és az egyetem rengeteg lehetőséget ad a fejlődésre a tanórákon kívül is. Például a Warwick in Africa egy nagyon népszerű önkéntes program nálunk, a résztvevő diákok Afrikában matekot és angolt tanítanak gyerekeknek; illetve ha valaki külföldön szeretne később elhelyezkedni és letelepedni, akkor valószínűleg megéri már az egyetemet is külföldön végezni.
Dorina: És te miért döntöttél a külföldi felsőoktatás mellett?
B.E.: Sokszor szoktam mondani, hogy nem is igazán én döntöttem így, hanem a körülmények és a körülöttem lévők döntöttek helyettem. Nem tudtam elképzelni, hogy hogy bírnám elviselni távol a családomtól és barátaimtól, úgyhogy az elején nem igazán fűlt hozzá a fogam. Aztán a végzős évem alatt barátoktól, a matektanáromtól és még anyukámtól is azt hallgattam, hogy milyen jó lehetőség, szóval ragadjam meg, én pedig csak úsztam az árral.
Dorina: Voltak olyan nehézségeid az egyetemen, amelyek kimondottan abból fakadtak, hogy külföldi vagy?
B.E.: Olyan nehézség egyáltalán nem volt, hogy diszkrimináltak vagy máshogy viselkedtek volna velem csak azért, mert külföldi vagyok. Igazából furcsa is lenne, ugyanis az egyetem majd’ 43%-a nem egyesült királysági állampolgár. Nyelvi akadályokba viszont ütköztem nem is kevésszer: hiába tudtam viszonylag jól angolul, más csak a suliban meg az interneten használni idegen nyelvet, mint egész nap angolul kommunikálni. Az első pár héten rengeteget aludtam, annyira lefárasztott. A tanulmányaimban előfordultak nehézségek amiatt, hogy külföldi vagyok. Például amikor olyan témákkal foglalkoztunk, amivel a brit diákok már találkoztak korábban, én pedig nem. Ja, és persze a honvágy, az kemény volt nagyon sokáig.
Dorina: Ha már a külföldiség: hogyan vélekednek a nemzetközi hallgatók a Brexitről jelenleg?
B.E.: Természetesen nem örül a Brexitnek egy nemzetközi diák sem, de egyelőre semmi probléma nem adódott belőle. A sok variálás viszont elég idegesítő, egyszerűen nem lehet tudni, mire számítson az ember a jövőben. A diákok mellett ott vannak a tanárok is ráadásul, akik között rengeteg a külföldi. Egy egyetemnek se jó, ha a Brexit miatt végül elveszít jó tanárokat és kutatókat. Többet sajnos nem tudok mondani, erről viszonylag keveset beszélgettem másokkal.
Dorina: Köszönöm a beszélgetést.
Dorina
