Adott a kérdés: mitől is leszünk boldogok? Hadd legyünk szakbarbárok és jelentsük ki: a szerotonintól, a dopamintől, az oxitocintól és az endorfintól. Ezek közismertebb nevükön az örömhormonok- (bizonyos esetben neurotranszmitterek, átviteli anyagok). Ezek képesek kiváltani bennünk az eufóriát, a nyugalmat, a kényelmet és nagyjából bármit, amit elvárunk egy szombat estétől.
A boldogságkeresés az ember egyik kedvenc hobbija, és mára már komoly szakirodalma nőtt ki, ami ott kacsint ránk minden egyes könyvesboltnak a polcain, mint a nagy titkok tudója. Egy ilyen irományban sok minden szerepelhet, étrend, életmódváltás, az ego nevelése, a kapcsolatok kezelése, de számos példát találunk új fajta vagy egzotikus vallások képviselőire. Aki igazán kulináris élvezetekre vágyik, beleshet a horoszkóp rejtelmeibe, (hiszen mi van, ha tényleg a csillagainkban van a hiba), vagy tanulhat a chakrát gyógyító ásványok különleges hatásairól.
Ezek a művek talán tényleg tudnak valamit, az ember ne ítéljen amíg nem olvas. De egyszerűbb megoldást nyújthat, ha ezt a sok eszmét és praktikát összegezzük az antropológiában. Ha hagyunk teret az idealizmusnak, akkor is kijelenthetjük, a megfelelő hormonok nélkül így se, úgyse leszünk boldogok, mégha meg is nyertük a lottó ötöst.
De hogyan juthatunk hozzá ezekhez az anyagokhoz? Miért nincs ott, amikor szerintünk ott kéne lennie, hiszen minden okunk megvan rá. hogy boldogok legyünk? A hormonrendszerünk az evolúció során nyerte el végleges formáját, hosszú idők során – határozott panelek szerint működik, és kialakult a saját véleménye arról, minek lehet örülni és minek nem.
És ahogy minden másnak a szervezetünkben, az örömérzetnek is az az elsődleges funkciója, hogy életben tartson minket. Ezt pedig úgy éri el, mint a legtöbb idomár: jutalmaz a jóért és büntet a nem megfelelő magatartás mintáért.
Beszédes az a tény, hogy az intenzív testmozgás a négyből három hormont képes felszabadítani. A túléléshez mindig is fontos volt, hogy képesek legyünk nagy erőkifejtésre, a fizikumunk karbantartására. Napjainkban a fejlett országokban amúgy sem jellemző, hogy valami fajta fenyegetés intenzív mozgásra kényszerítsen (a fürdőruha szezont leszámítva), így csak ez a pozitív visszacsatolás maradt, ami segíthet nekünk ebben. A mozgásszegény életmód hosszú távon egyébként is nagyobb mennyiségű stresszhez vezet és a depresszióra is hajlamosabbak leszünk tőle. Azonban ez sok esetben nem elegendő, az ember is elsősorban a közvetlen impulzusok hatására képes reagálni, döntést hozni A legtöbb esetben csak akkor vesszük fontolóra az egészségesebb életmódot, ha rossz eredményeket kaptunk, betegesnek érezzük magunkat vagy valaki a közvetlen környezetünkben lesz súlyos beteg. Így tehát a dopamin pont kapóra jön; az erőkifejtés alatt, a kritikus ponton enyhíti a fájdalom és fáradtság érzetet. Egy kis dopaminnal az agyunkban elhisszük, hogy jól csináltunk valamit.
Akkor nevezzük is nevén a dopamint, mint szakmai életünk legjobb barátját vagy a legfukarabb főnökét. Ez az anyag aktiválja a jutalomközpontunkat, ha sikeres volt a prezentációnk, lefutottunk öt kilomátert vagy megdöntöttük a rokordunkat candy crush-ban. Ez hivatott biztosítani, hogy mindig keressünk magunknak valami célt, amire törekedhetünk. Ebből pedig levonható a konzevencia, ha boldogok akarunk lenni, szükségünk van arra, hogy feladatokat tűzzünk ki magunk elé, és dolgozzunk rajtuk.
A mester-négyes következő tagja az endorfin. ami közvetlen fizikai erőkifejtés közben termelődik. Meg akkor ha elfogyasztunk egy kis csokoládét. Mindenki eldöntheti, melyik utat választja éppen mikor kedve van rá; annyit még talán megjegyezhetün háziorvosaink nevében, hogy kizárólagos örömforrásként a cukor hamar megbosszulja magát. Természetes, hogy szervezetünk először örömmel fogadja, hiszen instant energiabombához juthat pillanatok alatt, azonban ez a rengeteg energia nem kerül felhasználásra a mostani életmódunkban. Így pedig könnyen felhalmozódhat és mgbetegíthet bennünket.
A szerotoninnak nincs olyan hirtelen hatása mint társainak, azonban hosszú távon annál jövedelmezőbb. Segít általánosan az ellazulásban, a nyugodt alvásban és komoly szerepet játszik a depresszió és a migrén elkerülésében is. A Virginiai William and Mary Egyetem kutatói már azt is megállapították, hogy a savanyúságok rendszeres fogyasztása is növeli ennek az átviteli anyagnak a szintjét. Még egy ok rá, hogy megegyük a savanyú káposztát. De olvashatunk tanácsokat mozgásról, napfényről is.
Az utolsó, de egyáltalán nem kevésbé lényeges összetevője a boldogságnak az oxitocin. Ezt az anyagot általánosan a nőkkel, pontosabban az anyai érzelmekkel hozzák kapcsolatba. Pedig ez általánosan a kötődésnek a hormonja, legyen szó barátokról, családtagokról vagy szerelmesekről. Az ember alapjában véve társas lény és az evolúció során úgy tudott hatékonyan fejlődni és túlélni, ha csoportban dolgozott. Az sem lehet véletlen, hogy a testünk ,,megjutalmaz“ bennünket, ha valaivel harmonikus kontaktusba lépünk. Nem is beszélve a továbbörökítésről; hiszen az oxitocin nemi aktus során is felszabadul bennünk.
Felmerülhet tehát bennünk a kérdés, mi is az a boldogság, és hogyan érdemes rá törekedni? És hogy érdemes-e direktben törekedni rá egyáltalán
