Azt gondolná az ember, hogy a szavak nélküli kommunikáció majdhogynem lehetetlen vagy nehézkes, pedig ez nem így van. Ezt bizonyította be a Jelalapítvány, aki 5-10 év közötti gyerekeknek és szüleiknek szervezett játékos péntek délutánt, ahol a jelnyelvé volt a főszerep. A Jelnyelvi Játszótér nevet viselő programnak a Közkincs Könyvtár adott otthont. Nagyothalló, siket és halló gyerekek tanultak játékosan egymástól és megmutatták, hogy a kommunikációnak nincs határa.
A játékok koordinátorai Dobra Eduárd jelnyelvi oktató és Arany Brigitta jelnyelvi tolmács voltak. Három félórás tömbben játszhattak a gyerekek, mely bemutatkozással és ismerkedéssel indult. Aztán egyre inkább a színek világába kalauzolták őket a koordinátorok. Körben ülve, szülők és gyerekek egyaránt a színeket jelelték, illetve tanították annak, aki nem tudta még: pirosat, sárgát, kéket, rózsaszínt, de még a tengerkéket és a sötétkéket is mindenki tudta a végén jelelni.
Ezt követte egy mese, mely a Szín Tündérekről szólt.
Egy Szín Tündér játszadozott a Színvarázs golyókkal egy felhőn üldögélve. A többi Szín Tündér figyelmeztette, hogy nem szabad játszani a golyókkal, mert ha egy is leesik és széttörik, akkor a földről eltűnnek a színek. A Tündér tovább játszott a varázsgolyókkal, míg az egyik leesett, darabokra tört és a földről valóban eltűntek a színek. Mindent elárasztott a Fehér Fény. De ahogy általában a mesékben, ez is jól végződött. A Fehér Fény elmondta, hogy a színek nem is a varázsgömbökben vannak, hanem a Tündérekben.
A mesének a gyerekek is aktív résztvevői lehettek: amikor egy színnek a jelét észlelték a mesében, felemelt kézzel jelezték azt.
Nem csak a mese végződött jól, hanem a Jelnyelvi Játszótér is. A résztvevők megismerhették a jelnyelvnek a csodálatos sajátosságát: a mimikát, a mozgásokat, a kézformákat. Mindenki színekkel, jelekkel és tündérmesével távozott.
