Az előadás végén a lelkes és hálás közönség percekig, állva tapsolta az előadást.
A Vígszínházban A Pál utcai fiúkat tekinthette meg a publikum, fiatal színészek előadásában. Az előadás előtt egy hölgy lépett a színpadra, és közölte, hogy az egyik színész lebetegedett, így más fog helyette beugrani. Ezek után elkezdődhetett az előadás.
Egy jegy ára ötszáz forint volt, a helyeket érkezési sorrendben lehetett elfoglalni. Voltak, akiknek a lépcsőkön kellett helyet foglalniuk. A jegy ára azonban nem vetítette előre az előadás színvonalát, ugyanis a fiatalok kitettek magukért.
A musicalben előadott darabban az időkezelés lineáris volt, mindenki számára könnyen követhető, helyenként szellemes poénokkal, magasröptű szóviccekkel, és tinédzserekhez illő szóhasználattal volt fűszerezve, amelyeknek nagy szerepük volt a fiatal publikum tetszésének megnyerésében. A közönség a darabot két felvonásban tekinthette meg. Akik épphogy beestek az előadás kezdete előtt, azoknak már csak a lépcsőfokokon jutott hely, így ők a szünetet igazán tudták értékelni, ugyanis zsibbasztó élmény volt párnák nélkül végig a lépcsőn ülni.
Az előadás a végére elérte a tetőpontot. A befejezés nagyon szívhez szólóra sikeredett, meghatva ezzel a közönséget, amely hálája jeleként állva tapsolta vissza a színészeket legalább ötször egymás után. Mindent egybevetve, az előadásról távozók elégedetten hajthatták álomra a fejüket.
