A halál és a gyász mindenkit egyaránt érint. Mindenki máshogy dolgozza fel szerettei elvesztését. A temetésre fekete ruhát öltünk magunkra, szűkebb családi körben tiszteletünket tesszük a halotti toron, posztokban emlékezünk az elhunytról. Régen is fekete ruhában gyászoltak, tárgyakat tartottak maguknál amik szeretteikre emlékeztették őket és nyilvánosan fejezték ki részvétüket.
Napjainkban a halál távolabbinak és idegenebbnek érződik, míg a régi időkben ez természetesebbnek számított. A 19.század betegségei miatt mint például a tuberkolózis, vagy a kolera járvány, gyermekhalandóság és a háborúk rengeteg életet követeltek. A kor embere, hogy feldolgozza ezt sok veszteséget, olykor mai szemmel furcsa szokásokkal és szertartásokkal próbálta enyhíteni fájdalmát és megtisztelni az elhunytakat.
Lássunk pár érdekes szokást, amiket ma már lehet morbidnak gondolnánk. Ne feledjük akkoriban ezek a dolgok természetesnek számítottak. Az emberek így tisztelegtek a halottak előtt és így próbálták feldolgozni elvesztésüket. Viszont ahogy manapság is ennek a folyamatnak sokféle formája lehetett, amit a társadalmi helyzet és a kultúra befolyásolt.
Megáll az idő
Az első dolog amit a halál beállta után tettek, az az órák megállítása volt. Tiszteletadás céljából jelezték a halál időpontját. Másfelől a babona szerint ezáltal elkerülték a balszerencsét, de így a lélek sem bolyongott céltalanul térben és időben. A temetés idejére pedig ismét elindították az órákat, hogy a lélek távozhasson és ne kísértse a házat.
Letakart tükrök
A másik fontos dolog a halált követően, a tükrök és a portrék letakarása volt. Úgy gondolták ezek vidámságot kölcsönöznek az otthonokba, ami nem volt illendő ilyenkor. Emellett arra szolgált, hogy megkülönböztesse a gyászidőszakot a hétköznapoktól. Mint az órák megállításához, ehhez is kapcsolódott babona. Úgy tartották a holtak lelke csapdába eshet a tükörben, vagy a tükrökön keresztül a család más tagjának lelkét viszik magukkal a túlvilágra.
A gyász színe fekete
A viktoriánus korszak tele volt színekkel. Mind a hétköznapokban mind a bálok alkalmával. Másfelől a gyászidőszak megkövetelte a megfelelő viseletet. Azt, hogy milyen öltözéket viselt valaki nagyban függött attól, hogy férfi volt vagy nő.
A nőknek az etikett hosszabb ideig írta elő a fekete szín viseletét és azt, mennyi idő elteltével élhetnek ismét élénkebb társasági életet. A korai időszakban a matt fekete számított legideálisabbnak, majd ahogy telt az idő megengedett volt a szürke, lila és levendula lila színek használata is. A ruházat részét képezte még a fátyol és az övegyi főkötő ami aztán a gyász későbbi szakaszában lekerült.
A férfiaknál rövidebb ideig tartott és nem volt olyan szigorú. Számukra is előírás volt a sötét színű öltöny, fekete szalag a kalapon és a fekete kesztyű. Ha valaki nem tudta megfizetni a fekete ruhát akkor egy már meglévőt színezett át.
A ruha viselete attól is függött, milyen kapcsolatban állt valaki az elhunyttal. Közelebbi hozzátartozók, mint például családtagok esetében a folyamat egy vagy akár két évig is eltarthatott. Ilyenkor sötétebb színeket hordtak. A távolabbi rokonság, vagy ismeretség esetén ennek hossza, lehetett hat vagy három hónap között is. Ezesetben nem feltétlenül kellett feketét hordani.
Haj mint emlék
A hajból készült ékszer, az egyik legszemélyesebb módja volt a gyásznak. A halott hajából készült aprólékos képek, ékszerek, például brossok, karkötők, medálok jelentőségteljesek voltak a gyászolók számára. Gyakori eset volt a levágott tincseket medálokba vagy albumokba foglalni. Ezek intimitással bírtak, hiszen a haj tartós maradt, és az emberek maguknál is hordhattak, viselhették hozzátartozójuk egy darabját.
Utolsó fotó
A 19.században terjedt el a post mortem fotózás. Ilyenkor az elhunytat utoljára kép formájában megörökítették. A kamerák fejlődésével és annak elterjedésével, már nemcsak a tehetősebbeknek, hanem a középosztály tagjainak is lehetősége nyílt a megfizethetőbb fotók készítésre. Halott szeretteiket álltalában családjuk körében, vagy pedig úgy fényképezték, mintha az illető csak aludna. Előfordult, hogy fotókon rózsás arccal ábrázolták az elhunytat, azt az illúziót keltve mintha még mindig életben lenne. Néha kedvenc tárgyaikat, könyvüket, vagy háziállatokat is a halott mellé helyezték a képen így személyesebbé téve azt. Sok esetben ezek a képek maradtak utolsó emlékként a családoknak.
Habár a régi és mai kor szokásai sok mindenben különböznek, valami mégis összeköti őket. Egy igazán emberi érzés, hogy meg akarjuk tisztelni és őrizni azoknak az emlékét akiket szerettünk és az életünk részévé vált. Ezáltal az elmúlás sem tűnik véglegesnek.
Források:
https://peelcompton.org/odd-mourning-rituals-of-the-victorians/
https://www.youtube.com/watch?v=nwJ7xovktGU
https://hamuesgyemant.hu/kultura/viktorianus-kor-gyasz-temetes-halal-szokasok-lista/
https://www.youtube.com/watch?v=T5w2wN301Lk
https://fosterhillroadcemetery.co.uk/stopping-all-the-clocks/
https://www.youtube.com/watch?v=XaXfuMbJcBQ
https://www.lancasterhistory.org/victorian-mourning-dress/
Képek forrásai:
https://thumb.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/c/cb/Victorian_era_post-mortem_family_portrait_of_parents_with_their_deceased_daughter.jpg/250px-Victorian_era_post-mortem_family_portrait_of_parents_with_their_deceased_daughter.jpg?utm_source=hu.wikipedia.org&utm_campaign=index&utm_content=thumbnail
https://encrypted-tbn0.gstatic.com/images?q=tbn:ANd9GcQEGLJLQee5MW20FAfVSkAfdUeXgWtu5g3ON042RbfYFJEjDCsI
https://images.artnet.com/images_us/magazine/reviews/kley/kley1-26-09-19.jpg
https://i.pinimg.com/474x/32/11/30/321130914f2f7bbd98562ea39435ab48.jpg
https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhIcJ7Yk0hl9FldhJKB-VADD3LZ3Zt0gu-NMaQBam-QdpXlEiqURRTNKklp8tnw0Bg7D-57a8Ra0N2tPcDgdvi27NeYgJHWP0qGIF8GZISbflaNtrkoDWyqEw0sxCBunjy21fMnbfugoZM/s1600/parlor.jpg
