A Plátói szerelmek cikksorozat első részében a szerelem érzésének megfoghatatlan mivoltát igyekszem kissé racionálisabban megközelíteni. Mit jelent az, hogy plátói szerelem? Milyen eredményere jutottak a kutatások a szerelemet illetően? Lássuk a számokat!
Ha ma körülnézek, akkor azt látom magam körül, hogy az emberek nagy része rejteget titkokat, ami a szerelmi életüket illeti. Lehet, hogy ennek az az oka, hogy túlságosan felgyorsult a világ és nincs időnk egymásra. Lehet az is, hogy a manapság szerelemből házasodunk vagyis egy módosult tudatállapotban, amikor még ott a remény, hogy a hormonjaink szerelmes koktélja soha el nem fogyó lendülettel buzog majd bennünk holtunkig. Persze ott van az elfejlődés és még egy sor dolog amit okként feltűntethetnénk.
Az erkölcsi normáink keretek közé tesznek minket, amiket néhányan nagy résekkel értelmeznek, mások pedig sűrűn lécezett bástyaként. De mi van akkor amikor lehunyjuk a szemünket? Kinek az arcképe villan be és miért? Miért van az, hogy bizonyos emberek nagyobb hatással vannak ránk, mint mások? Valószínűleg a tinédzser évek elmúltával többnyire elhomályosodnak a kontúrok és a külső megjelenés kevésbé lesz fontos, mint a belső értékek (persze ezt sem lehet explicit kijelenteni).
A személyiségfejlődés egy bizonyos pontján, az élet a választásaink által még ebben az életben megfejlődni kívánt feladatok fényében sorakoztatja a palettára a személyeket a legkülönfélébb köntösben. Azt hiszem ez már inkább a világról alkotott egyéni meggyőződés és hit kérdése. De lehet, hogy a házasság értelmezése is az.
Mit ír a plátói szerelemről a tudomány?
Ha a témát szeretnénk körüljárni, akkor egyeztessük a fejünkben lévő Révait, szóval mi is az a plátói szerelem: a viszonzatlan szerelem, a romantikus vonzalom nélküli mély kötődés, az idealizált szerelem vagy a megszállott vágyakozás. Ezt itt nyitva is hagynám és akkor lássuk, hogy mit mondanak a “számok”.
A viszonzatlan szerelem
Robert G. Bringle és munkatársai a viszonzatlan szerelem különböző formáit és az ezekhez kapcsolódó érzelmi tapasztalatokat vizsgálták. A kutatás arra utalt, hogy a viszonzatlan szerelmi élmények gyakoriak, és több érzelmi nehézséggel járhatnak, mint a kölcsönös szerelmi kapcsolatok.
A kutatás különösen fontos megállapítása, hogy a viszonzatlan szerelem nem feltétlenül intenzívebb, mint a kölcsönös szerelem, még akkor sem, ha az érintett ember számára nagyon erősnek tűnik. A vizsgálatban a viszonzatlan szerelmi élmények többféle formáját elemezték, például a titkos vonzalmat, a sikertelen közeledést és a korábbi partner utáni vágyakozást. A résztvevők a viszonzatlan szerelem esetében átlagosan nagyobb érzelmi zaklatottságról, ugyanakkor kisebb beteljesülésről számoltak be.
A kutatás adatai nem bizonyítják, hogy minden viszonzatlan szerelem ilyen, és a résztvevők köre sem képviseli automatikusan a teljes népességet.
Barátságból szerelem
B. Hoplock 2022-es kutatása vizsgálta a barátságból kialakuló szerelem kérdését. A kutatók hét vizsgálat összesen 1897 résztvevőjének adatait elemezték, és azt találták, hogy a romantikus kapcsolatok átlagosan 68,2%-a barátsággal kezdődött.
A házastársukat vizsgáló egyik mintában a résztvevők 70,6%-a számolt be arról, hogy a párkapcsolat előtt barátok voltak. Egy külön vizsgálatban az egyetemi hallgatók 47,4%-a a barátságból kialakuló szerelmet tartotta a pártalálás legjobb módjának. A később összejövő párok átlagosan 21,9 hónapig voltak barátok a romantikus kapcsolat kialakulása előtt. A barátságból szerelemmé alakuló kapcsolatokban résztvevő egyetemisták 70,3%-a arról számolt be, hogy kezdetben egyikük sem tervezett romantikus kapcsolatot, hanem az egymás megismerése során alakult ki a vonzalom.
A kutatás arra is rámutatott, hogy a párkapcsolatok kialakulását vizsgáló korábbi tudományos munkák jóval nagyobb figyelmet fordítottak az idegenek között kialakuló vonzalomra, mint a barátságon alapuló kapcsolatokra. Az eredmények alapján a barátság nem csupán előzménye, hanem lehetséges kiindulópontja is a romantikus szerelemnek.
A kutatás ugyanakkor nem bizonyítja, hogy a barátságból kialakuló szerelem tartósabb vagy boldogabb lenne más kapcsolatoknál. A szerzők legfontosabb következtetése az, hogy a romantikus kapcsolatok kialakulásának több útja van, és a barátságból kibontakozó szerelem a korábban feltételezettnél gyakoribb jelenség.
Megszállott szerelmesek
Lynn Marshall és munkatársai 2025-ben megjelent kutatása a limerenciát, vagyis egy másik ember iránt kialakuló intenzív, gyakran megszállott érzelmi kötődést vizsgálta. A kutatás célja egy olyan kérdőív kidolgozása volt, amellyel mérhetővé válik ennek az érzelmi állapotnak az intenzitása.
A két vizsgálatban összesen 670 résztvevő adatait elemezték. Az eredmények alapján a limerencia egyik jellemzője a másik ember iránti erős vágyakozás és a viszonzás reménye, a másik pedig az, hogy az érzelmi elfoglaltság miatt az ember saját szükségletei és kapcsolatai háttérbe szorulhatnak.
Az érintett személy sokat gondolhat a másikra, és nehezen tudja elterelni róla a figyelmét. A bizonytalanság, a másik idealizálása és a viszonzás iránti erős igény tovább fokozhatja az érzelmi megterhelést.
A kutatás összefüggést talált a limerencia, az érzelmi függőség és az alacsonyabb önértékelés között, de ezek az összefüggések nem bizonyítanak ok-okozati kapcsolatot. A kutatók egy 11 tételből álló kérdőívet is kidolgoztak, amely a vizsgált mintákban alkalmasnak bizonyult a limerencia mérésére.
A tanulmány rámutat arra, hogy a beteljesületlen szerelem bizonyos esetekben olyan intenzívvé válhat, hogy megnehezíti a mindennapi életet. A szerzők ugyanakkor hangsúlyozzák, hogy a jelenség pontosabb megértéséhez további kutatásokra van szükség.
Hogyan működik az agyunk, amikor szerelmesek vagyunk?
A szerelem kialakulása során az agy több, egymással összekapcsolódó területe működik együtt, amelyek szerepet játszanak a jutalmazásban, az érzelmekben és a kötődésben.
Egy 2024-ben megjelent, agyi képalkotó vizsgálat hatféle szeretetélményt hasonlított össze, többek között a romantikus partner, a gyermek, a barátok és a természet iránt érzett szeretetet. A kutatók azt találták, hogy a különböző szeretetformák eltérő agyi aktivitási mintázatokkal járnak.
A romantikus szerelem során aktiválódhat az agy jutalmazási rendszere, amely a motivációban, a vágyakozásban és az öröm megélésében is részt vesz. A dopamin nevű ingerületátvivő anyag fontos szerepet játszik ebben a rendszerben, és hozzájárulhat ahhoz, hogy a szeretett személy különösen jelentőssé váljon számunkra.
A másik emberre való gondolás ezért kellemes érzéseket kelthet, ugyanakkor a hiánya vágyakozást és nyugtalanságot is előidézhet. A kötődés kialakulásában az oxitocin és a vazopresszin is szerepet játszik, bár a szerelem összetett folyamatát nem lehet egyetlen hormon működésével megmagyarázni.
A bizonytalan vagy viszonzatlan szerelem során a jutalmazás és a motiváció agyi folyamatai továbbra is fenntarthatják a másik személy iránti erős vágyat. Ha valaki sokat gondol a másikra, az ismétlődő gondolatok tovább erősíthetik a személy érzelmi jelentőségét. A szerelem nem egyszerűen romantikus érzés, hanem összetett biológiai és pszichológiai folyamat, amelyben az agy jutalmazási rendszere, az emlékezet, az érzelmek és a társas kötődés egyaránt szerepet kap.
Ha racionális szempontból közelítjük meg a szerelem érzését, akkor mindenképpen hasznosnak tekinthetjük ezeket a kutatásokat, ellenben, ha a fátyol mögé nézünk, akkor talán ezúttal is hagytunk nyitva kérdéseket a témában, de ezt a megközelítést egy következő alkalommal vesszük górcső alá.
Források: https://journals.sagepub.com/doi/10.1177/2158244013492160, https://pmc.ncbi.nlm.nih.gov/articles/PMC8892041/, https://doi.org/10.1177/00332941251394980, https://pubmed.ncbi.nlm.nih.gov/39183646/ Borítókép forrása: https://www.pexels.com/photo/photo-of-man-hugging-woman-3760040/
