Sorban állnak a polcon a díszgyertyák, a szekrényben az a csodaszép teáscsésze, a fürdőben a különleges szappan… Különböznek, mégis valami közös bennük: tartogatod őket. Mert majd, mert valamikor, mert majd egy szép napon… mert várod, hogy eljöjjön az a pillanat, amit elég fontosnak, elég alkalmasnak találsz majd arra, hogy használd őket. De miért is?
Miért ne lehetne spontán egy filmnézős szombat estén meggyújtani azt a gyertyát? Miért ne kényeztethetnéd magad egy szerdai edzés után azzal a különleges szappannal? Vagy miért ne lehetne csak úgy elővenni azt a csészét és meginni belőle az amúgy szintén különleges alkalomra tartogatott teát? Miért nem lehet ezekkel a mindennapokban kényeztetni magad?
A különleges pillanatok illúziója
Talán azt gondoljuk, hogy ezek a különleges dolgok különleges alkalmakat érdemelnek, hiszen nem hétköznapiak. Így nem is hétköznapokon szeretnénk őket felhasználni. De mi történik akkor, ha soha nem érezzük elég fennköltnek a pillanatot?
Csakhogy miért is tartogatjuk őket? Egyértelműen azért, hogy örömet okozzanak. Viszont így, hogy várakozunk pont ettől fosztjuk meg magunkat, az örömtől. Anélkül meg tulajdonképpen miért is tartogatjuk őket? Porfogónak?
Nem kell ünnepnap az örömhöz!
Az emberekre általában is jellemző, hogy a hétköznapokat inkább túlélni próbálják, miközben a hétvégékbe és a nyári szabadság gondolatába kapaszkodva vészelik át őket.
Pedig mennyivel könnyebb lenne, ha ezekbe a napokba is becsempésznénk néhány apró örömöt! Egy különleges tea, egy szép szalvéta vagy akár a kedvenc bögrénk a munkahelyen is feldobhatja a napunkat. És talán egy idő után azt vesszük észre, hogy már nemcsak a hétvégét várjuk, hanem a hétköznapok apró, jóleső pillanatait is.
Hiszen nem kell minden örömnek nagy eseményhez kötődnie. Néha éppen az teszi különlegessé a pillanatot, hogy nem vártunk vele tovább.
