Miért olvasunk újra és újra olyan történeteket, amelyekről pontosan tudjuk, hogy nem valósak? Miért szeretünk bele olyan hősökbe, akik nem léteznek, és olyan szerelmekbe, amelyek ritkán történnek meg a való életben? A romantikus regények kritikusai szerint ez veszélyes menekülés a valóság elől. A pszichológiai kutatások azonban ennél jóval összetettebb képet rajzolnak.
Régi vita, új szereplőkkel
Már Jane Austen korában is akadtak olyanok, akik attól tartottak, hogy a romantikus regények félrevezetik az olvasókat. Később ugyanez a vita zajlott a lektűrökről, a romantikus filmekről, majd a BookTok által népszerűvé tett bestsellerekről. A kritika szinte változatlan maradt: ezek a történetek olyan férfiakat, kapcsolatokat és érzelmi helyzeteket mutatnak be, amelyek a hétköznapi életben ritkán léteznek. A kérdés azonban nem az, hogy irreálisak-e, hanem az, hogy az olvasók valóban összekeverik-e a fantáziát a valósággal.
Nem a realizmust keressük
Senki sem azért nézi A Gyűrűk Urát, mert reméli, hogy másnap orkokkal találkozik, és a krimirajongók sem azért olvasnak gyilkossági történeteket, mert nyomozók szeretnének lenni. A romantikus műfajjal kapcsolatban mégis gyakran azt feltételezzük, hogy az olvasók szó szerint veszik, amit látnak. Pedig a romantikus hiedelmeket vizsgáló klasszikus pszichológiai kutatások szerint az emberek jelentős része hisz olyan elképzelésekben, mint az „egyetlen igaz szerelem”, a szerelem mindent legyőző ereje vagy a tökéletes partner létezése. Ezek a hiedelmek jóval a BookTok vagy a modern romantikus regények előtt is léteztek, a legtöbb olvasó pedig nem dokumentumként fogyasztja ezeket a történeteket, hanem érzelmi élményként.
Valóban veszélyesek az irreális elvárások?
Ez az a pont, ahol a vita általában leegyszerűsödik. Sokan úgy gondolják, hogy a romantikus történetek automatikusan csalódáshoz vezetnek, mert túl magasra teszik a lécet. A kutatások azonban árnyaltabb képet mutatnak. Susan Sprecher és Sandra Metts hosszabb távú vizsgálatai szerint a romantikus hiedelmek nem feltétlenül károsak, sőt bizonyos esetekben együtt járhatnak a kapcsolat iránti pozitív érzésekkel, az érzelmi elköteleződéssel és a partner idealizálásával is.
Más szóval attól, hogy valaki hisz a szerelemben, még nem válik automatikusan csalódottá. A probléma inkább ott kezdődik, amikor a fantázia átveszi a valós tapasztalat helyét, hiszen egy romantikus regény ugyanúgy nem párkapcsolati kézikönyv, ahogyan egy kórházas sorozat sem orvosi tankönyv.
Amikor a média formálja a kapcsolatokról alkotott képet
Ez persze nem jelenti azt, hogy a romantikus történeteknek nincs hatásuk. A University of Mississippi kutatói által publikált 2024-es vizsgálat szerint azok, akik rendszeresen fogyasztanak romantikus filmeket, gyakrabban hisznek a lelki társ létezésében, a szerelem első látásra jelenségében vagy abban, hogy egy kapcsolat „rendeltetése” eleve eldöntött. Ugyanakkor a kutatók hangsúlyozták, hogy az eredmények nem bizonyítanak ok-okozati kapcsolatot. Nem lehet egyértelműen kijelenteni, hogy a filmek alakítják ki ezeket a nézeteket, vagy eleve az ilyen gondolkodású emberek keresik ezeket a történeteket. Ez fontos különbség, mert a romantikus történetek befolyásolhatják a gondolkodásunkat, de nem írják át automatikusan a valóságról alkotott képünket.
Miért szeretjük mégis a tökéletes szerelmeket?
Talán azért, mert a legtöbb romantikus történet valójában nem a szerelemről szól, hanem az elfogadásról. A sikeres romantikus hős nem azért vonzó, mert gazdag, jóképű vagy titokzatos, hanem azért, mert a történet végére azt üzeni:
„Látlak. Ismerlek. Még így is téged választalak.”
Ez az üzenet sokkal mélyebb emberi szükségletet érint, mint maga a romantika, ezért működhet ugyanaz az alaphelyzet évszázadokon át, Mr. Darcytól Adam Carlsenig.
Amikor a fantázia segít
A romantikus történetekkel kapcsolatos vitákban ritkán esik szó az előnyökről, pedig a kitalált karakterekhez való érzelmi kötődés régóta vizsgált jelenség a pszichológiában. Egy közelmúltbeli szakirodalmi áttekintés szerint a fikciós szereplőkkel kialakított kapcsolódás hozzájárulhat az identitás formálódásához, az empátia fejlődéséhez és bizonyos érzelmi élmények feldolgozásához is.
A legtöbben pontosan tudják, hogy a kedvenc romantikus hősük nem létezik, mégis képesek inspirációt, vigaszt vagy akár önismereti felismeréseket meríteni a történetéből. A fikció sokszor nem a valóság helyett működik, hanem a valóság értelmezésében segít.
A BookTok-generáció és az új romantikus ideál
Az utóbbi években érdekes változás figyelhető meg a műfajban. Miközben a klasszikus rosszfiú-archetípus továbbra is népszerű, egyre több sikeres történet állít a középpontba érzelmileg érettebb férfi karaktereket. Adam Carlsen vagy számos új romantasy-hős már nem a kiszámíthatatlanságával válik vonzóvá, sokkal inkább a figyelmével, a támogatásával és az érzelmi intelligenciájával.
Közben a BookTok kulturális hatása is látványosan megnőtt. A témát összegző kutatások szerint a BookTok az elmúlt évek egyik legfontosabb könyves közösségévé vált, amely érdemben befolyásolja, mely művek válnak nemzetközi sikerré. A műfaj tehát nem ugyanazt ismétli végtelenül, hanem folyamatosan alkalmazkodik az olvasók változó igényeihez.
Mielőtt ítélkeznénk a romantikus történetek felett
Könnyű legyinteni egy romantikus bestsellerre, és azt mondani: ez nem a valóság. Valószínűleg igaz, de talán rossz kérdést teszünk fel. Nem az a lényeg, hogy a történet mennyire realista, hanem az, hogy mit keres benne az olvasó. A legtöbben nem tökéletes partnert keresnek, nem herceget, nem milliárdos üzletembert és nem tündérkirályt, hanem azt az érzést, hogy valahol létezik kölcsönös figyelem, bizalom és kapcsolódás. Ez a vágy aligha nevezhető irreálisnak.
A romantikus történetek valószínűleg soha nem lesznek teljesen valósághűek, ahogyan a fantasy, a kalandfilm vagy a szuperhősmozi sem az. Mégis újra és újra visszatérünk hozzájuk, nem azért, mert el akarjuk hinni, hogy léteznek tökéletes kapcsolatok, hanem mert szeretünk hinni abban, hogy léteznek olyan emberek, akik mellett önmagunk lehetünk.
Ahogy a fantasy rajongók sem várják, hogy holnap sárkányok jelenjenek meg az égen, úgy a romantikus regények olvasói sem feltétlenül tökéletes kapcsolatokat keresnek, sokszor inkább annak az érzését, hogy valaki a hibáinkkal együtt is képes bennünket választani. Talán ezért él túl minden generációt ugyanaz a történet: csak a borító változik, a vágy nem.
Források
Dera, Jeroen. “BookTok: A Narrative Review of Current Literature and Directions for Future Research.” Literature Compass, vol. 21, no. 10-12, 2024, e70012. https://doi.org/10.1111/lic3.70012.
Mula-Márquez, Y., et al. “Parasocial Relationships and Identification with Fictional Characters in Adolescents and Adults: A Systematic Review.” Current Psychology, 2024. https://doi.org/10.21203/rs.3.rs-4154497/v1.
Smith, Carrie. “Romance Media Could Alter Perceptions of Relationships, Study Says.” University of Mississippi News, 29 July 2024, https://olemiss.edu/news/2024/07/romantic-movies-perception/index.html
Sprecher, Susan, and Sandra Metts. “Development of the Romantic Beliefs Scale and Examination of the Effects of Gender and Gender-Role Orientation.” Journal of Social and Personal Relationships, vol. 6, no. 4, 1989, pp. 387-411.
Sprecher, Susan, and Sandra Metts. “Romantic Beliefs: Their Influence on Relationships and Patterns of Change Over Time.” Journal of Social and Personal Relationships, vol. 16, no. 6, 1999, pp. 834-851.
