A TikTok szinte túlcsordul a szakadatlan videó özöntől és mivel beleuntam a folytonos görgetésbe, úgy döntöttem, hogy magam is a tettek mezejére lépek, vagyis kipróbálok három egyszerűnek tűnő trükköt. A gasztronómia mindig is közel állt hozzám, ezért két ilyen jellegű kihívást és egy bónuszt választottam magamnak. Az alábbiakban az élménybeszámoló következik.
Az öngyulladást ilyennek képzelem el
A megmérettetések sorát a ’Csípős chips kihívással’ kezdtem. Szeretem a csípős ízeket, így nem is volt kérdés, hogy ebbe belevágok. A szabályok egyszerűek: el kell ropogtatni egyetlen extra csípős chipset. Aztán nem iszunk rá semmit. Öt percen át. Ennyi. Semmi körmönfontság. Az egyetlen turpisság a bitang erős chili paprika, ami miatt a bukás lényegében előre van programozva.
Az esélyekkel mit sem törődve, nagy lelkesen bekaptam a kis burgonya darabot, ami elképesztő erejű ízorkánként söpört el. Alig nyeltem le a chipset, az égető érzés egyből jelentkezett. Először csak a számban, majd, mintha hirtelen minden érzékszervemet egyszerre kapcsolták volna be: az arcom elvörösödött, a szemeim könnyezni kezdtek, de még az orrom is eleredt, miközben a nyelvem, a szájpadlásom, de esküszöm, még a fogaim is lángra lobbantak. Mintha legalábbis spontán öngyulladás ment volna végbe bennem. Olyan fojtogató érzés tört rám, hogy a stopper órámra fittyet hányva, azonnal ugrottam az előre odakészített joghurtos italomhoz és döntöttem is le az egészet.
Az ajkaim még két óra elteltével is tűzvörösek és hiper érzékenyek voltak. Érzékenység alatt azt kell érteni, hogy fájt a vízivás is. A későbbiek során olvastam, hogy ugyanezt a megmérettetést már több európai országban betiltották a veszélyessége miatt.
Fahéj, mint hánytatószer
Ugyan az első feladat kifogott rajtam, de úgy döntöttem, hogy töretlenül folytatom a Tiktok küldetések sorát, méghozzá a ’Fahéj-kihívással’. Itt is megemlíteném, hogy a személyes preferenciám győzedelmeskedett: nagy fahéj rajongó vagyok. A feladat is csak annyi, hogy megeszünk egy kiskanál fahéjat. Biztos voltam benne, hogy ez az erőpróba igazán nem okozhat gondot.
Tévedni emberi dolog és így utólag azt mondanám, hogy a fahéj szuper jó ízesítő, de mint kizárólagos eledel nem túl jó ötlet. Bár az előző eset kicsit megrángatta az önbizalmamat, de azért most is sikerült optimista hangulatba kerülnöm, mikor bekaptam a púpozott kanál fahéjat. Kár, hogy ez sem teljesen úgy alakult, mint, ahogy azt előtte elképzeltem.
A fahéj, ahelyett, hogy a nyállal keveredve lefolyt volna a torkomon, rátapadt mindenhova a nyelvemre, a szájpadlásomra és egyszeriben minél gyorsabban szabadulni akartam tőle. Egyre vörösödő fejjel előrehajoltam és ösztönösen jobbra-balra ráztam a fejem. A fahéj pedig por formájában ott repkedett körülöttem a levegőben, majd öklendezni kezdtem. Annyira nem voltam ura a helyzetnek és saját magamnak, hogy végül térdre rogytam.
Szerencsére a legnagyobb része a konyhakövön végezte, és amit mégis lenyeltem, az a gyomromba jutott. A nyelőcsövemet annyira irritálta, hogy még negyed órával később is köhögő rohamaim voltak. Utóbb kiderült: ha bekerült volna a légcsövembe, arra rá mehetett volna a tüdőm is.
A só és jég násza
A nem túl diadalmas finisre a ’Só és jég kihívást’ választottam, hiszen ez is teljesen veszélytelennek tűnt. A mögöttes kémiai reakcióval, pedig nem voltam tisztában, így bátran nekifogtam. Biztos, ami biztos alapon, inkább csak a bal kisujjammal kísérleteztem, azt még le tudtam volna írni járulékos veszteségként.
Tehát, bőségesen sót szórtam a bal kisujjamra és jobb kézzel egy konyharuhába csavart jégdarabot nyomtam rá (fő a biztonság). Amint a só és a jég érintkezik, az több mint egy fagyos ölelés. Csak annyit éreztem, hogy átkozottul hideg lett az ujjam, mármint a szokásos jeges hideget az az érzés amit a kihívás közben éreztem simán lekörözte.
Azon kaptam magam, hogy ugyan csak a kisujjam tűrőképességét teszteltem, mégis, mintha az a jéghideg érzet átterjedt volna a teljes kézfejemre is. A stopper szerint hősiesen kibírtam pontosan 2 perc 6 másodpercet! A jeges borzalomban! Há! Ez már valami! Kár, hogy a könnyfátyolos mámort, mely egyébként is csupán a másodperc ezredrészéig tartott, fájdalom és zsibbadás váltotta fel.
Nemcsak a szegény kisujjam, hanem a teljes kézfejem is belesápadt a tortúrába. Hoppá! Na, de még tudtam mozgatni, és dörzsölgettem, mozgattam is ezerrel. Felmerült bennem annak a lehetősége, hogy mi van, ha a kissé elhamarkodott kijelentésemet, azaz: veszteségek előfordulhatnak, kénytelen leszek a gyakorlatban is megtapasztalni, mármint: elbúcsúzhatok a hőn szeretett ujjacskámtól, vagy akár legrosszabb esetben: mindegyiktől.
Szerencsére, nem vett ilyen drámai fordulatot a kihívás maratonom. Az ujjaimba visszatért az élet és csak a szerencsétlen kisujjam sínylette meg a kalandot: a bőrgyógyász szerint másodfokú égési sérülést szenvedett, emiatt vízhólyagos volt egy darabig, de rendbe jött! Viszont vannak olyanok, akik igazán pórul jártak és sokaknak bőrátültetésre volt szüksége ezután a “móka” után.
Koppanások sorozata
A részemről ezzel a három tragikomikus epizóddal véget is értek a TikTok próbatételek. Több tanulsággal is gazdagodtam!
1. Ne ítélj a látszat alapján! Noha mindegyik erőpróba gyerekjátéknak tűnt, a valóságban egyik sem bizonyult annak.
2. Ha a nagy ügybuzgalomban elvesztettem volna, akár csak a kisujjam egyik ujjpercét: most nagyon hiányozna.
Ergo: Ne becsüld alá a kis dolgokat és a tényleges jelentőségüket.
3. Ne hidd azt, hogy veled nem történhet meg.
4. Ami elsőre jó mulatságnak tűnik, az hosszabb mérlegelés, utánajárás után, lehet, hogy mégsem az.
Úgyhogy csak okosan!
Források:
https://24.hu/elet-stilus/2023/09/17/chips-meghalt-csipos-kihivas-challenge/
https://24.hu/elet-stilus/2012/03/20/fahejkihivas-eletveszelyes-uj-orulet/
https://www.hazipatika.com/eletmod/veszelyben/cikkek/ujabb_veszelyes_jatek_terjed_a_neten
https://www.stern.de/gesundheit/psychologie/narzissmus-im-job—die-sucht-nach-anerkennung-fuehrt-zur-erschoepfung–34992604.html
A képet a Chatgpt készítette.
