A hétvégén Malajziában megrendezett Bahreini Nagydíj is arról árulkodik, hogy meginogott a sportba fektetett soft power a Perzsa-öbölben. Az Egyesült Államok és Irán közötti konfliktus több nemzetközi sportesemény törlését és áthelyezését követelte. A térségben uralkodó bizonytalanság közvetlen hatással van az elmúlt években tudatosan felépített sportpower stratégiára, a Forma-1 azonban ennek ellenére sem fordít hátat a Közel-Keletnek.
A Max Verstappen győzelmével végződő Bahreini Nagydíj nem csupán a heves esőzés és az abszurd jelenetek miatt volt rendhagyó. Az eredetileg április 12-én rendezett versenyt először törölték, majd áthelyezték Malajziába október 4-ére. Áprilisban nem ez volt az egyetlen problémás verseny, hiszen az április 19-ére meghirdetett Szaúd-arábiai Nagydíjat szintén törölni kényszerültek. Nem csoda, hiszen a térség helyzete február 28-a után vált különösen bizonytalanná, amikor az Egyesült Államok és Izrael légicsapásokat indított Irán ellen.
Mohammed bin Szulajm, a Nemzetközi Automobil Szövetség (FIA) elnöke azonban kitart a térségben rendezett versenyek megtartása mellett – a dubaji születésű üzletembertől ez talán nem is meglepő. A Forma-1 vezetése október 3-án megerősítette, hogy az év végén továbbra is megrendezik a katari és az Abu-Dzabi futamot. Az érintett országok stabilitását az is mutatja, hogy szeptember közepén a Forma-1 közzétette a 2027-es szezon versenynaptárját, amelyben a közel-keleti országok egytől egyig szerepelnek.
Felmerülhet a kérdés, hogy akkor mégis mi a baj? Hiszen a FIA ugyanúgy számít a Perzsa-öböl országaira, mint eddig. A rövid válasz az, hogy a FIA csak egy darab nemzetközi szervezet a sok száz közül. A hosszú válasz pedig a sportban rejlő soft power-ben és sportwashing-ban keresendő. A közel-keleti országok a sportot egyfajta lágy befolyásként használják külpolitikájukban. Nem véletlen, hiszen a sportban világstandardok vannak, nyelvi korlátok nincsenek, és a sport egyik legfontosabb üzenete, hogy nincs háború, nincs gyűlölet. A sportwashing, mint stratégia pont erre jött létre, hiszen bármely jogsértés által megrontott hírnevet, bármiféle diplomáciai, kulturális vagy emberi jogi problémát a sport által lehet javítani. A sportpower és a sportwashing tehát nem a világpolitikai problémákat hivatott megoldani. Az országról alkotott kedvező kép kialakításában és értékeinek megértésében van szerepe.
Hogyan is néz ki ez a valóságban egy ország példáján? Vegyük az idei évben elhalasztott nagydíj helyszínét, Szaúd-Arábiát. Az Arab-félsziget óriási országa mintegy 600 milliárd dollár mobilizálható vagyonnal rendelkezik. Ennek azonban nagy része a kőolaj- és földgázjáradékból származik. A gazdaság tehát sérülékeny, hiszen a kőolajtartalék nem végtelen, a „zöld társadalmak forradalma” pedig csökkenő keresletet prognosztizál. Az emberi jogokat tekintve szintén találkozunk kétes ügyekkel, ha a nők és a vendégmunkások megkülönböztetésére, illetve az LMBTQ jogok helyzetére gondolunk. A jemeni háborúról pedig még szó sem esett.
Itt jön képbe a Saudi Vision 2030, amely egy átfogó gazdasági reformterv, melynek célja az olajfüggőség csökkentése és egy modern, diverzifikált társadalom kiépítése. Ebben játszik óriási szerepet a sport. Ha az elmúlt időszak és a közeljövő megasporteseményeit nézzük, 2023-ban itt rendezték meg a FIFA-klubvilágbajnokságot és 2027-ben itt lesz az Ázsia Kupa. Emellett Forma-1-es nagydíj, nemzetközi golfverseny és snookerverseny házigazdája is az ország. Az európai futballklubok tulajdonlásában szintén jelen vannak, hiszen a Newcastle United többségi tulajdonosa a szaúdi állami vagyonalap. A hasonló cipőben járó Katar (csak megemlítés céljából): 2006-ban Ázsia-játékokat, 2014-ben és 2024-ben úszó világbajnokságot, 2015-ben férfi kézilabda-világbajnokságot, 2019-ben atlétika világbajnokságot, 2022-ben futball-világbajnokságot rendezett.
Az Egyesült Államok és Irán közötti konfliktus (többek között) tehát ezt a többéves tervet és folyamatot veszélyezteti. A mostani események egyre inkább felvetik a kérdést, hogy hosszú távon mennyire fenntartható a Perzsa-öböl országainak sporteseményekre épülő soft power-stratégiája. Rövid távon a bizonytalan versenynaptár és a megnövekedett költségek nehezíthetik, hogy ezek az országok újabb nemzetközi eseményeket vonzzanak a térségbe. Hosszú távon pedig várható, hogy a szervezők és a sportszövetségek szigorúbb szervezési feltételekkel rukkolnak elő.
A helyzet a jövőre nézve mindenesetre nem túl biztató. Az idei évben (egyelőre) két Forma-1-es futamot töröltek, elhalasztották a katari MotoGP-t, a rali-világbajnokság Szardínia szigetén zárul Szaúd-Arábia helyett, és az Abu-Dzabi WTCS triatlonversenyt is törölték a regionális konfliktusok miatt. És most nézzük meg a jövőt: Katarban 2027-ben kosárlabda-világbajnokság, 2030-ban Ázsia Játékok, Szaúd-Arábiában 2027-ben labdarúgó Ázsia-kupa, 2034 FIFA-világbajnokság lesz. Vagy nem lesz?
Borítókép forrása: Clément Delacre, https://unsplash.com/photos/race-car-on-track-with-curbs-M5s9Ffs1KqU
