Van egy furcsa dolog a pénzzel kapcsolatban. Amikor megkapjuk, rögtön tudjuk, mire költsük. Amikor viszont arról van szó, hogy tegyünk félre belőle későbbre, hirtelen minden más fontosabb lesz. Majd jövő hónapban. Majd, ha többet keresek. Majd, ha kifizettem ezt. Majd, ha nagyobbak lesznek a gyerekek. Majd, ha könnyebb lesz. És valahogy mindig van egy „majd”.
A spórolást halogatjuk, de az idő közben telik. Én ezt akkor kezdtem igazán másképp látni, amikor önkéntesként idősek otthonában beszélgettem az ott élőkkel. Sokszor szóba került, hogy ki hogyan élte meg az elmúlt éveket, mire lett volna szüksége, és mit csinálna másképp, ha újra fiatal lenne.
Többen is mondták, hogy ha lett volna rá lehetőségük, biztosan tettek volna félre. Volt, akinek nehéz volt elfogadni, hogy most a gyermekére kell támaszkodnia. És volt olyan is, akinek nem volt gyereke. Ilyenkor azért elgondolkodunk: mi van akkor, ha egyszer már nem tudunk úgy dolgozni, ahogy most?
Persze ezt ma még nehéz elképzelni. Amikor fiatalabbak vagyunk, olyan természetesnek tűnik, hogy mindig lesz időnk. Most van a lakás, a gyerek, az autó, a nyaralás, a felújítás, a következő cél. És közben mindig akad valami, amire éppen szükség van.
Ezért talán nem is az a kérdés, hogy tudunk-e egyszerre nagy összeget félretenni. Hanem az, hogy tudunk-e rendszeresen gondolni a későbbi önmagunkra is.
Mert a pénz, amit ma félreteszünk, tulajdonképpen nem eltűnik. Csak elküldjük a jövőbeli önmagunknak. Annak az embernek, aki 20 vagy 30 év múlva már egészen más életet fog élni.
És lehet, hogy akkor éppen lakást szeretne, utazna, venne egy hajót, vagy egyszerűen csak szeretné, ha nem kellene minden kiadásnál számolgatnia.
Sokan az ingatlanban látják a hosszú távú biztonságot. „Majd lesz egy lakásom, kiadom, és abból lesz plusz bevételem.” Ez valóban lehet egy út. De közben jön az élet: saját lakás, gyerekek, hitel, felújítás, autó, váratlan kiadások. És egyszer csak azt vesszük észre, hogy eltelt húsz év, az ingatlan pedig még mindig csak egy terv.
Éppen ezért szerintem nem érdemes mindent egyetlen elképzelésre feltenni. Lehet, hogy egyszer lesz egy kiadott lakásunk. De az is lehet, hogy nem. És az is lehet, hogy a hosszú éveken át félretett pénzből valósítunk meg valamit, amire korábban nem volt lehetőségünk. Vagy egyszerűen csak megteremtjük vele azt a biztonságot, amit szerettünk volna.
Egy nyugdíjcélú megtakarításnál például a biztosító által kínált konstrukcióban történik a megtakarítás és a befektetés, és bizonyos feltételek mellett adójóváírás is kapcsolódhat hozzá. A pénz pedig hosszú idő alatt gyűlhet, és a választott konstrukciótól függően befektetve dolgozhat.
Persze ez már komoly pénzügyi döntés, ezért érdemes megnézni a költségeket, a feltételeket és a kockázatokat is. De az alapgondolat egyszerű: most teszek félre valamennyit, hogy később legyen mihez nyúlni. Pont ugyanaz, amit egy gyerek megtanul a kis dobozzal. Csak felnőttként már nem egy biciklire gyűjtünk.
Én például szeretnék egyszer egy hajót. Lehet, hogy lesz. Lehet, hogy nem. De jó érzés lenne úgy eljutni odáig, hogy legyen választási lehetőségem. Hogy megvehessem, ha tényleg arra vágyom. Vagy inkább utazzak. Vagy csak egyszerűen nyugodtan élhessek.
Lehetek akkor akár teljesen legatyásodva, de lehetek a csúcson is. Jó módban, utazgatva. Az a pénz akkor is ott lesz.
Azt hiszed, ráérsz?
Persze, most tényleg úgy tűnik, hogy rengeteg időnk van. Csak tegyük a szívünkre a kezünket: milyen gyorsan eltelt az elmúlt nyár? Nemrég még karácsony volt, most pedig már megint itt az ősz. És hol van már 2016? Tíz év szinte eltűnt egy pillanat alatt.
Lehet, hogy húsz-harminc év most nagyon hosszú időnek tűnik. De egyszer majd visszanézünk rá. És akkor már nem biztos, hogy az lesz a kérdés, hogy miért tettünk félre. Lehet, hogy inkább az: miért nem kezdtük el hamarabb.
Borítókép forrása: Ira, https://www.pexels.com/photo/senior-couple-standing-on-bow-of-anchored-motorboat-10517009/?utm_source=chatgpt.com
