Forró vágyak, tiltott szenvedélyek és sötét titkok – Holy Evans regényei nem finomkodnak. A dark romance írónője olyan világba kalauzolja olvasóit, ahol a szerelem veszélyes játék, a karakterek pedig néha még az alkotójukat is meglepik. De vajon mi történik a kulisszák mögött, és mennyi rejtőzik a történetekből magában az írónőben?
Szerző: Barna Fanni | Budapest
A teljes szerelemben vezérelt találkozás furcsasága, hogy felerősíti a félelmeket, függőségeket, önértékelési blokkokat. Viszont, ha átadjuk magunkat a fejlődésnek, a másik segítségével le tudjuk rakni a korlátozó viselkedésmintákat, és szabadabb, teljesebb életet tudunk élni. Holy Evans: Az ikerlángok
Intuitív embernek tartom magam. Persze az élet bizonyos területein a racionalitásra van nagyobb szükség, de ha egy könyvesboltban sétálok, akkor egészen biztosan az érzékeimre hallgatok. Mi szólít meg? Mi hív? Melyik könyv rejtheti éppen a számomra legfontosabb üzenetet? Egy ilyen alkalommal találtam Holy Evans Ikerlángok című könyvére, aztán a következő időszakban még hármat elolvastam.
Ami leginkább megfogott ezekben a kötetekben, az az volt, hogy nem egyszerű romantikus történeteket olvastam. A sorok mögött ott volt a mondanivaló, a tanítás és az a szemlélet, amellyel magam is élem az életemet. Nem vagyok rajongó típus, általában a történetek érdekelnek leginkább, de ezúttal kíváncsi lettem, ki lehet Holy Evans, azaz Komlóssy Vera.
Vera, mindig is írónak készültél, vagy az élet sodort ebbe az irányba?
„Kiskoromtól volt olyan vízióm, hogy írónő leszek. Emlékszem, hogy volt egy határozott kép a fejemben: egy nagy ablak előtt ülök és írok. A szüleim csak legyintettek rá, hogy majd elmúlik, de nem így történt. Már általános iskolában megjelentek írásaim a suliújságban, aztán középiskolában kicsit elterelődött a fókusz, majd a gyermekem születését követően aktívan visszatért az életembe az írás. Szerencsére a kislányom jó alvó volt, az alvási időszakok pedig teret hagytak nekem, hogy alkothassak. Így alakult, hogy aztán három könyvkiadónak is beküldtem az egyik kéziratomat, és közülük az egyik visszahívott, hogy nagyon tetszik neki a munkám.
A korábbi időszakban ugyan családi nyomásra műszaki főiskolai és közgazdaságtani egyetemi végzettséget is szereztem. Ennek köszönhetően dolgoztam is a területen különböző cégeknél, de közben mindvégig hiányzott valami az életemből, ami részben az írás, másrészt pedig a kineziológia és a tanácsadás, amellyel a mai napig aktívan foglalkozom.
Érdekes volt, hogy a cégeknél eltöltött időszakom alatt számos alkalommal hozzám fordultak az emberek a problémáikkal. Volt olyan is, hogy az utcán alakult így egy beszélgetés. Egyértelmű volt számomra, hogy ez az utam, ebben szeretném tovább képezni magam, így mediátor lettem. Mediátorként azzal szembesültem, hogy akik a segítségemet kérték, elsősorban nem az aktuális problémáikon vitatkoznak, hanem a régmúltból hozott mintáikat ismételgetik, és ezeket próbálják feldolgozni az aktuális kapcsolataikban. A történeteik hatására mélyültem el a kineziológiában.
Részben azok az emberek inspirálták a könyveimet is, akik megkerestek, így a karaktereim a saját szűrőmön keresztül hordozzák ezeket a tapasztalatokat. Tehát arra a kérdésre, hogyan lettem író, végtére is azt mondhatom, hogy egyenes út volt.”
Olykor, amikor a könyveidet olvastam, eszembe jutott, hogy vajon milyen lehet egy írással töltött napod.
„Romantikus lenne azt mondanom, hogy akkor írok, amikor elkap az ihlet. Jóllehet vannak írós fázisaim, de fontos, hogy egyfajta, önmagamnak szabott keretre van szükségem ahhoz, hogy hatékonyan tudjak haladni az aktuális történettel. Sajnos, ha azt mondanám, hogy nekiülök, és írok 3000 karaktert, akkor soha nem készülnék el, így egy írós napomon 20–30 ezer karakternél előbb nem állok meg. Ezeken a napokon mindent úgy szervezek magam köré, hogy zavartalanul tudjak alkotni. Szerencsére magamnak osztom be az időmet, így a tanácsadásaimat és az írós napokat össze tudom hangolni.”
A képen: Holy Evans, a kép feltöltése a tulajdonos hozzájárulásával.
Holy Evans néven írsz. Miért döntöttél az írói álnév mellett? Valahogyan úgy képzelem, ha egyszer írok egy könyvet, örömmel olvasnám a nevem a borítón.
„Amikor elkezdtem írni, a saját nevemen írtam spirituális könyveket, Komlóssy Vera néven. Azt gondoltam, hogy ha levesznek egy könyvet a nevemmel a könyvespolcról, akkor arra számítanak, hogy életmódról, kristálygyógyászatról, lélekgyógyászatról, a betegség lelki eredetéről olvasnak majd.
Holy Evans név alatt pedig a romantikus történeteim kerültek előtérbe, amelyekben előfordulnak spicy tartalmak, ágyjelenetek. A két téma, bár következetesen nem tér el egymástól, mégis új szín az írói palettámon, amit így szerettem volna különválasztani. Bár a szemfüles olvasó ezekben a romantikus regényekben is megtalálhatja a tanulnivalót, de nem a korábbi, lexikális formában. Szerettem volna egy egyszerű, könnyen kimondható nevet, ami tükrözi azt, aki vagyok.”
Milyen volt az első könyvedet a kezedben tartani? Vagy melyik volt a legemlékezetesebb?
„Holy Evans néven az első könyvem az: Ahol az elefántok sírnak című kötetem. Ez a regény sikerlistás lett, bár addigra már több könyvemet is kiadták. Ez mégis meghatározó élmény volt, amit soha nem felejtek el.”
Hogyan ünnepelted a sikert?
„Családi és baráti körben megünnepeltük, de különösebb rituálém nincs, bár jó ötlet!”
Valóban, az utóbbi időben a romantikus regényeid után a dark romance kategóriájába tartozó könyveket írtál. Szerinted van határa annak, hogy meddig lehet elmenni a témában?
„Alapvetően nincs, jelenleg a fóliázási törvény (gyermekvédelmi törvény: 2021. évi LXXIX. törvény a pedofil bűnelkövetőkkel szembeni szigorúbb fellépésről, valamint a gyermekek védelme érdekében egyes törvények módosításáról. A szerk.) szab határt annak, hogy az olvasók hol tudják elérni ezeket a köteteket.
Tartalmilag addig viszek el egy regényt, ameddig számomra is komfortos. Valóban, az utóbbi időben dark romance témában írtam. Ez a Sin sorozat, amelynek angol címet adtam, így különítettem el a korábbi romantikus regényeimtől. A dark romance-ot olvasók körében ezek az írásaim a lightos dark romance kategóriájába sorolhatók. Ugyanakkor való igaz, hogy a sorozat megírásakor előszedtem a rosszkislány énemet.”
Mit gondolsz, mi az oka annak, hogy az utóbbi időben egyre népszerűbbek a dark romance történetek?
„A legszélesebb olvasóközönséget a Sin sorozatomnak köszönhetem, amelyet 20–80 éves korig olvasnak. Azt hiszem, azért, mert igazán felfokozott érzelmek jellemzik, és megengedő a szexualitást illetően. Azt tapasztalom, hogy manapság hajlamosak vagyunk a személyiségünket és a vágyainkat visszaszorítani a párkapcsolatainkban. Ezekben a regényekben több minden benne van abból, amire titokban vágyunk, hogy megtesszük, vagy megteszik velünk. Azt gondolom, ha máshol nem is, de ha egy könyv által megélheti az olvasó a vágyait elnyomás helyett, akkor az már pozitív előrelépés. Felszabadító, ha megengedhetjük magunknak azt, amire valójában vágyunk.
A mai világunk annyira felpörgetett, hogy nehéz megtalálni azokat a mikroréseket, ahol igazán megélhetjük a vágyainkat, és a dark romance egy eszköz lehet minderre. Természetesen szükség van más eszközökre is, mint például a lelassulás, de ha az irodalomban keresünk impulzivitást, akkor a dark romance stílus töltheti be ezt az igényt.”
Említetted, hogy tanácsadással is foglalkozol. Szerinted mi az oka annak, hogy a fiatalabb korosztály, bár folyamatosan jelen van az online térben és kommunikál, a való életben mégis problémákkal küzd, legyen szó akár egy egyszerű szemezésről?
„Azt gondolom, hogy a pandémia időszaka rányomta a bélyegét az akkori serdülők életére, hiszen nem volt lehetőségük személyes kapcsolatteremtésre, így a szokottnál is jobban az online térbe szorultak a kapcsolataik, amelyeket egyébként személyes formában is megélhettek volna.”
A konzultációidon keresztül számos történettel és sorssal találkozol. Mennyire van mindez hatással az írói tevékenységedre, és hogyan alakul a karaktereid háttértörténete?
„A történet fonala szinte mindig megvan előre a fejemben: tudom, honnan indulok, és hová szeretnék eljutni. Más kérdés, hogy közben van, amikor módosul. Van, hogy írás közben olyan, mintha a szereplőim életre kelnének, és saját döntéseik lennének, bármilyen furcsán hangozzon is ez.
A szereplőimhez karakterlapokat írok, amelyeken a gyerekkori traumáiktól kezdve mindent feljegyzek, és később ezekre hivatkozom, ha a történet indokolja. Ez a módszer segít egyben tartani a szereplőim sorsát. Mondhatom, hogy szoros statisztikát vezetek róluk.”
Mennyi idő alatt írsz meg egy könyvet?
„Az utolsó könyvem, az Üvegkalitka körülbelül két hónap alatt született meg. Ezt írtam meg a leggyorsabban, mondhatom, hogy kiömlött belőlem. Miután megírok egy kéziratot, ami körülbelül 370 ezer karakteres, nagyjából két hétig pihentetem, aztán újra előveszem. Ekkorra már képes vagyok kissé idegen szövegként tekinteni rá, ilyenkor még javítom, amit szükségesnek érzek.
Ezután szoktam elküldeni a szerkesztőmnek, aki a javításaival és javaslataival kiegészíti számomra a kéziratot. Ilyenkor ennek megfelelően még formálódik a könyv, megvívjuk a „csatáinkat”, hogy mi maradjon, és minek kell mennie. Ez rendszerint többkörös menet. Aztán a korrektorhoz kerül helyesírás-ellenőrzésre, majd a tördelőhöz. Ezután vár rám még egy utolsó átolvasás, hogy végül nyomdakész lehessen.”
Magad választod a könyveidhez a borítót?
„Nekem nagyon fontos a borító, már régóta dolgozom együtt a borítótervezőmmel. Leírom neki, hogy mit álmodtam meg, és ő visszaküldi a kész tervet. Nincs szükségünk túl sok kommunikációra, fantasztikusan működünk együtt. Általában kisebb javításokat szoktam kérni a borítóterv elkészülte után, de ez egy gördülékeny folyamat nálunk.”
A képen: Holy Evans, a kép feltöltése a tulajdonos hozzájárulásával.
Van olyan személy, akivel a szakmai teamen kívül átolvastatod a könyvedet, mielőtt kiadásra kerülne?
„Van egy bloggerlány, aki rengeteget olvas és a dark romance műfajában is otthon van, az ő meglátásait szívesen fogadom. Illetve könyvírás közben, ha a lányommal beszélgetek a történetről, akkor előfordul, hogy tesz javaslatokat. Volt rá példa, hogy megfogadtam a meglátásait, és eszerint folytattam a történetet.”
Van egy elmélet, amely szerint mindenkiben ott van egy könyv. Vagyis néhányan egy ideig érlelgetik magukban a könyvírás gondolatát, végül mégsem vágnak bele. Hogyan látod a könyvkiadás kérdést?
„Magyarországon átlagosan körülbelül 45 könyv jelenik meg naponta. Nem is az a kérdés, hogy van-e lehetőség kiadatni egy könyvet, mert vannak magánkiadók, akik bármikor kiadják a könyvet, ha álljuk a költségeket. Persze ekkor is szükség van promócióra, hogy eljusson az olvasókhoz.
De napi 45 könyv nagyon sok. Rengeteg jó író van, inkább az a nehéz kérdés, hogyan tudunk fennmaradni ennek a könyvtengernek a tetején úgy, hogy egy kiadó támogatja a munkánkat, és a marketinget is vállalja.”
Azért ezek olyan, a földi dolgokhoz tartozó feladatok, amelyek nagyon leterhelhetnek téged íróként. A kreatív munka másik oldalán ott kell lennie az inspirálódásra és töltekezésre szánt időnek is. Hogyan töltöd fel magad az írós időszakok előtt?
„Nagyon szeretek utazni, az idegen kultúrákat, azt, amikor máshol vagyok és más ingerek érnek, mint a hétköznapokban. Az Üvegkalitka története részben Balin játszódik, és megjelennek a kötetben azok a helyek, ahol magam is jártam. Számomra ezek az élmények maradandóak és inspiratívak.”
Anélkül, hogy spoilereznénk, ha megengeded, belekukkantanék az Üvegkalitkába egy pillanatra. Mit tanít ez a történet az olvasónak?
„Ez a könyv egy nárcisztikus kapcsolat története, amelyben nemcsak azt mutatom meg, hogyan élnek a karaktereim a nárcisztikus kapcsolatukban, hanem azt is, hogyan lehet kitörni egy ilyen érzelmileg terhelt kapcsolat börtönéből.”
A könyveidben kisebb-nagyobb részben megjelenik a spirituális vonal. Nem féltél attól, hogy ez a vonal leszűkíti az olvasótáborodat?
„Inkább azt szeretném, hogy azok találják meg a könyveimet, akik nyitottak a spiritualitásra.”
Az Ikerlángok című könyvedet említettem az interjú elején. Manapság még spirituális berkeken belül is megosztó ez a téma. Mi az álláspontod az ikerlángok kérdéskörével kapcsolatban? Van személyes érintettséged?
„Igen. Ez egy érzékeny téma. Meglátásom szerint az ikerlángkapcsolatok többnyire nem a harmónián alapulnak, hanem egymás gombjainak nyomogatásáról szólnak, vagyis arról, hogy hol van még fejlődnivaló. Ha ebbe nem állnak bele a felek, akkor egy igazán bántó kapcsolat is kikerekedhet belőle. Ha viszont önfejlesztésre használják azt a tükröt, amelyet egymásnak tartanak, akkor a leggyönyörűbb kapcsolat is válhat belőle.”
Mikor máskor szembesülnénk a félelmeinkből felépített védelmi falainkkal, ha nem akkor, amikor a legsérülékenyebbek vagyunk? Az ikerlángszerelem lehetőség, hogy meghaladjuk saját korlátainkat. Holy Evans: Az ikerlángok
Mire számíthatnak tőled az olvasóid a következő időszakban?
„Az elmúlt évben négy könyvet is írtam, így könyvírás szempontjából látszólag pihenőt tartok. A következőkben a konzultációimra koncentrálok, bár ez nem azt jelenti, hogy nem írok. Már készülőben van egy vázlatom, de annyit elárulhatok, hogy ebben a könyvben is a párkapcsolaté lesz a főszerep, és Párizsban játszódik.”
Ennyit a pihenésről! Adódik a kérdés: tudnál nem írni?
„Nem!” (nevet)
Hogy látod magad öt év múlva?
„Jó kérdés, de egyébként van elképzelésem. Szeretnék többet utazni. Öt év múlva a lányom már teljes mértékben önálló életet él majd, így nagyobb terem lesz az utazásra. Szeretnék távolabbi helyekre is eljutni, például Vietnámba. A munkámat online is tudom végezni, eközben pedig lehetőségem nyílna a szabadabb élet megélésére.
Ugyanakkor nagyon fontosnak számomra az olvasóimat és továbbra is azon szeretnék dolgozni, hogy letehetetlen és tanulságos történetek jöjjenek ki a tollamból!”
