Huszonhét éves, két kisgyermek édesanyja, és takarításból tartja el a családját. Czakó Barbara négy év alatt a kocsmatakarításól a budai villákig jutott. Útközben megtanulta, hogy a tisztaság megteremtése mellett legalább olyan fontos a bizalom, a diszkréció és a saját határainak meghúzása. Egy fiatal nő története, aki nemcsak munkát, hanem hivatást is talált a takarításban.
Szerző: Barna Fanni | Budapest
Van, aki huszonhét évesen már a karrierjét építi, más még keresi a helyét a világban. És van, aki takarít. De miért gondoljuk, hogy az egyik történet értékesebb a másiknál? Czakó Barbarával (27) beszélgettem arról, hogy mit jelent ma egyedül nevelni két kisgyermeket, hogyan vezette őt a sors a takarítói hivatásig, és miért gondolja úgy, hogy a munkája sokkal többről szól, mint a tiszta otthonokról.
Ma megannyi lehetőség közül választhatunk, amikor kilépünk a munka világába. Miért éppen a takarítást választottad?
„Viszonylag korán lettem édesanya, húsz- és huszonhárom éves voltam, amikor várandós lettem, bár szeretettel vártuk a gyerekeinket, sajnos az akkori párommal a kapcsoltunk nem a tervek szerint alakult. Ezért a karrieremet félre kellett tennem, ki kellett találnom valamit, amiből tisztességgel felnevelhetem a gyerekeimet.
Érdekes, de nem pusztán fizikai, hanem lelki megtisztulást is jelentett számomra a nagytakarítás, amikor véget ért a kapcsolatom. Ez volt az én tiszta lapom. Ugyanakkor nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom, hogy két kisbaba mellett elővigyázatossági okokból is hangsúlyossá vált, hogy milyen környezetben élünk. Arra gondoltam, hogy erre másoknak is szüksége lehet.
Eredetileg szakgimnáziumi végzettségem van, mint kereskedelmi és marketing ügyintéző, de a személyes tapasztalatom azt mutatta, hogy fiatal édesanyaként többszörös hátránnyal indulok ezen a területen. A legtöbb helyen 8 órás munkavégzéssel keresnek erre a pozícióra munkaerőt és én ezt a két gyerekem mellett nem tudnám vállalni. Illetve az volt a tapasztalatom, hogy ha a ledolgozott munkaórák és a kezdő kereset arányát nézem, akkor a takarítás számomra jövedelmezőbb. Nem beszélve arról, hogy sok helyen tisztelt a kivételnek a családbarát munkahely csak ígéret.
Ezzel szemben ma már a megrendelőim olyan személyek, akik toleránsak, az együtt mindent megoldunk típusú emberek. Előfordul, hogy a gyerekeim beteg lesznek és legjobb szándékom mellett sem tudom felvenni a munkát. Ugyanakkor ők is biztosak lehetnek benne, hogy amikor dolgozom a maximumot nyújtom. Jó és megbízható takarítónőt pedig nehéz találni.”
Azért egészen más a saját otthonunkat kitakarítani, mint másét. Emlékszel arra a pontra, amikor megfogalmazódott benned, hogy feladsz egy hirdetést?
„Emlékszem, hogy a tisztaság már kiskoromban is fontos volt számomra. Nagymamám nem jeleskedett az ilyesmiben, és édesanyám sokszor megjegyzéseket tett nagymamám higiénés szokásaira. Nem szerettem volna, hogy konfliktus legyen közöttük, így már nyolc-kilenc évesen, két homokozás között minden gond nélkül kitakarítottam a nagymamám fürdőszobáját. Mondhatjuk, hogy hozom magammal ezt a szemléletet.
Tisztán emlékszem egy alkalomra, amikor otthon takarítottam az ablakot, és ahogy megláttam a napsugarakat az üvegen, megérett bennem a gondolat, hogy ez nemcsak egy munka, hanem segítség is. Innentől nem volt kérdés számomra, hogy másoknak is szeretném megadni ezt az érzést.
Részemről a takarítás nem csupán egy elvégzendő feladat, hanem minőségi szolgáltatás, ahol a tulajdonos is fontos nekem, nemcsak a környezete. Ugyanakkor van, aki ezt a hozzáállást félreértelmezi.”
A mai világban idegen emberek otthonába belépni nagy bátorság. Azt hiszem, erről hajlamosak vagyunk megfeledkezni, amikor a takarítónők munkájáról beszélünk.
„Igen, amikor négy évvel ezelőtt elkezdtem ezt a munkát, még nem ismertem a saját határaimat, és sok undorító dologgal találkoztam. De szépen lassan kialakult egy olyan ügyfélköröm, ahol már továbbajánlanak. Így jutottam el a kocsmatakarítástól a budai villákig.
Persze ez nem volt egyenes út. Több olyan helyzetet is megéltem, amikor a férfi megrendelők átlépték a szakmai és személyes határaimat. Volt olyan eset is, amikor el sem jutottam odáig, hogy belekezdjek a takarításba, mert már a belépés pillanatában éreztem, hogy ez most másról szól a megrendelő részéről. Természetesen azonnal kiléptem a szituációból.
Ezekből a helyzetekből megtanultam, hogy a saját biztonságom és a határaim legalább olyan fontosak, mint az, hogy elégedett legyen a megrendelő.”
Mit gondolsz arról a vélekedésről, hogy takarítani bárki képes?
„A takarítás egy szakma. Az elmúlt években rengeteget fejlődtem ezen a területen. Folyamatosan változnak a piacon elérhető takarítószerek, új anyagokat használunk az otthonainkban, és egyáltalán nem mindegy, hogy mit mivel kezelünk. Furcsán hangozhat, de kémiai szempontból is a toppon kell lenni.”
Aki takarított már másnál, pontosan tudja, hogy egy idegen otthon sokszor nyitott könyv a takarítója számára. Te mennyire tapasztalod ezt a saját bőrödön?
„Abszolút mértékben. Teljes diszkréciót biztosítok a megrendelőimnek, hiszen óhatatlanul találkozom a legszemélyesebb tárgyaikkal és a mindennapi életük olyan részleteivel, amelyek másokra nem tartoznak.
De nemcsak a magánéleti dolgokra gondolok. Egészen kiszámíthatatlan helyzetekbe is belekerülök, amelyekre egyszerűen nem lehet előre felkészülni. Például volt olyan alkalom, amikor valakinek az elektromos eszközeit takarítottam, és kiderült, hogy olyan speciális szerrel kezelték őket, ami miatt hozzájuk sem érhettem.
Minden ilyen esetre tapasztalatként tekintek. A munkám része, hogy felismerjem azokat a helyzeteket, amikor extra körültekintéssel kell eljárnom.”
Mondtad, hogy egyedül tartod el a gyerekeidet. Meg lehet élni ma a takarításból?
„Erre nem lehet egzakt választ adni, mert minden viszonyítás kérdése, de van mit tennem az asztalra, és úgy érzem, elégedett vagyok az anyagi helyzetemmel.
Édesanyaként kevés olyan munkakör van, ahol ezt az anyagi biztonságot tisztességes munkával megteremthetném a gyerekeimnek.
Elvitathatatlan, hogy ez fizikailag megterhelő munka, ugyanakkor biztos megélhetést jelent a mesterséges intelligencia világában. Bár szuper robotporszívók vannak már a piacon, ugyanazt a minőséget nem tudják nyújtani, amit a kézi takarítással el lehet érni. Vagy ha léteznek is ilyen extra minőségű eszközök, egy átlagember számára ezek ma még nem feltétlenül elérhetőek.”
A téged ért kellemetlen tapasztalatok sosem tántorítottak el a hivatásodtól?
„Dehogynem! Voltak esetek, amelyek után úgy éreztem, hogy nem akarom ezt tovább csinálni. De ma már azt mondhatom, hogy olyan embereknek segítek, akik megbecsülik a munkámat, és hajlandóak arra, hogy tanuljanak és fejlődjenek ezen a területen.
Éppen ezért elsősorban olyan megrendelők kerülnek a látókörömbe, akiknek számos teendőjük van, mégis bizonyos szempontból elszigetelődve élnek a saját otthonukban.
Ugyanis azt gondolom, hogy a takarítás csapatmunka, ahol a feladatot nemcsak elvégezni kell, hanem az elért eredményt meg is kell tartani. Például érdekes, hogy már külön iparág épült a rendszerezés művészetére.”
Beszélgetésünk során említetted, hogy minőségi szolgáltatást biztosítasz. Mit jelent ez a gyakorlatban?
Azt, hogy meglátom az embert a környezete mögött, de ők is meglátnak engem a porszívó mögött. Ez egy kölcsönös egymásra figyelés, ahol, ha kell, beszélgetőtárs, ha kell, jó hallgatóság vagyok.
Fontos számomra, hogy ne csupán egy elvégzendő munkaként tekintsek az adott otthonra, hanem olyan helyként, ahol emberek élnek, akiknek a mindennapjait könnyebbé tehetem.
Ameddig várják, hogy én menjek, addig tudok én is szívből takarítani. Máskülönben nincs értelme az egésznek.”
Barbara története azért fontos, mert egy olyan szakmába enged betekintést, amelyről mindenkinek van véleménye, mégis keveset tudunk róluk, akik nap mint nap szebbé teszik az otthonainkat. A takarítás számára nem szégyellni való munka, sőt egy tudatosan felépített szolgáltatás, amelynek alapja a szakmai felkészültség, a diszkréció és a kölcsönös megbecsülés.
