Tinderszerelem

Lehet, hogy már jobbra húzott a Nagy Ő? Vagy még kell neki 12 óra, hogy visszatöltődjenek a lájkok? – vélemény

Manapság a Tinder az egyik, ha nem a legtöbbek által használt, ismerkedésre tervezett alkalmazás, amin bár a korhatár tizennyolc év, tizennégy évesektől kezdve szinte bárkivel találkozhatunk. Sok vitát hallgattam végig, és sok vitában vettem részt az ismerőseim körében arról, hogy ez segíti vagy romlasztja-e az emberi kapcsolatokat, milyen hatásai lehetnek, milyen változásokat okozhat a viselkedésünkben, szokásainkban.

Nem szándékom pálcát törni a jelenség felett, és az igazság is valószínűleg valahol félúton keresendő. Vegyük először a kiskorúakat. Kétségtelenül előnytelen, ha valaki ilyen fiatal korban így szocializálódik az ismerkedést tekintve. Az egészből szinte teljesen eltűnik a hasgörcs, meg az izgulás. Annyiban persze megmarad, hogy (vissza)ír-e az adott személy, de szégyennek nyoma sincs, bármikor kitörölhetünk bárkit. Igen, persze meg lehet említeni, ahogy bármely közösségi médium esetében, hogy nem tudhatjuk, ki rejtőzik a kép mögött, de ez az esetek többségében abban merül ki, hogy az illető egyszerűen a „szebbik arcát” mutatja a képein, és nem abban, hogy a 18 éves Eszter helyett a 67 éves Gábor bácsival dobok be egy sört.

Az élőben való találkozásokat nézve szerintem nem ront semmin különösebben a Tinder, csak épp azt veszi el, amiért izgalmas élőben játszani ezt az elejétől. Ha jön a match, akkor alapvetően már nincs min nagyon gondolkodnom azt illetően, hogy bejövök-e a másiknak (bár számomra ez még mindig olyan, mintha a hentesnél az üveget bökdösném, hogy ezt vagy azt a combot kérem), bár férfi szemszögből mindenképp egy következő akadályt jelent, hogy mi olyat írjon az ember, amire választ is kap. A másik oldalon még nem jártam, és ritka az a lány, aki magától kezdeményez, de ez csak saját tapasztalat(!).  Visszatérve tehát, ezzel szemben áll a szemezősdi, vagy hívjuk akárhogy, az élő verziója az egésznek. Az utóbbi számomra sokkal vonzóbb, hiszen a tindernél ilyen esetben nincs meg az a hasgörcs, izgulás, izzadás, kézremegés, mégegycigi, hogy vajon mit gondol a másik, mi járhat a fejében. Másrészt élőben könnyebben adódhat közös téma (ha más nem, a helyszín, ahol vagytok, tinderen ez függhet attól, hogy van-e bio), és nem is áll fenn annak a veszélye, hogy pötyögve jól érzitek magatokat, aztán élőben kínos csöndbe fullad az egész (ez élőben kb. 2 perc alatt kiderül).

Hogy lehet-e normális, tartós kapcsolatot kialakítani? Igen, én ismerek ilyen párt, csak ritkán fordul elő, mert ez nagyjából olyan, mint az információs cunami, ami a facebook feeden ömlik rám. Megállok néha, de csak ömlik tovább, és a tinder nekem pont ezért unalmassá vált. Hideg, nincsen életszaga. Úgyhogy szvájpoljatok gyerekek, de ha legközelebb egy buliban vagytok, menjetek oda egy teljesen random idegenhez. Ég és föld a kettő.

Isti