Zsákbamacska

Adventi rítus egy egyetemista naptárában

[RabaiD] publikálva: 2017-11-05 11:50:00 | megtekintve: | minusz Betűméretplusz Nyomtatásprint

hírkép

Soha sem értettem igazán, hogy anyám, de előtte még az ő anyja is, nagyanyám, miért gondolja olyan fontosnak az adventi koszorút.


Csak annyit tudtam, hogy külön programnak számít a kellékek beszerzése, ilyenkor engem bebugyoláltak, jószagú, kellemes hidegben vásárokba mentünk, megálltunk szinte az összes standnál, hol hosszabb, hol rövidebb ideig nézelődtünk, anyám és nagyanyám nevettek, én nem értettem, min, de én is nevettem, anyuval mindig elfeleztünk egy kürtőskalácsot, nagyanyám soha nem evett, csak maximum egy teát ivott meg, gondosan megvárta, amíg kihűl, hogy a gyógyszerét bevegye. Ilyenkor semmi gondról, bajról nem beszéltek, nem számított a pénz, én legalábbis úgy hittem (persze, erre az eseményre is pontos költségvetés volt kitalálva), mindig kaptam egy zsákbamacskát, amelynek felbontásáig vártam, amíg haza nem értünk – az adventi naptár nulladik napja volt ez. Mondom, soha sem értettem igazán, hogy miért számít az advent, pontosabban az adventi készülődés olyan sokat, míg más ünnepek, a húsvét, a Mikulás, de éppenséggel még a karácsony is csak úgy megtörténtek, de az adventi készülődés mindig egy tipikus, szűkcsaládi esemény volt, ahova még apát sem vittük el.

Tetszik ez a cikk? -Ossza meg ismerőseivel!


Később, amikor már felnőttem, amikor már más dolgokkal foglalkoztam, semmint az adventtel, ezek a vásárok leginkább randihelyek voltak. Szinte már el is felejtettem, a családi hagyományokat, de az egyetem első évében, az első, szörnyű félév után, a téli szünetben, amikor azt sem tudtam, mit kellene tanulnom, mire hogyan készüljek, egy fiúval találkoztam a vásárban, aki türelmesen megvárt engem a tíz-tizenöt perces késésem után és egy zsákbamacskát nyomott a kezembe. Ekkor jutott eszembe megint minden és ekkor értettem meg igazán, hogy miért kellett anyunak is, nagyanyámnak is az, hogy az egész éves mókuskerékből kiszakadva, legalább két-három óráig kihulljanak a valóságból. Az én adventem ezért nem négy hetes, csak pár órás – de ennek a pár órának köszönhetem, hogy elmebaj nélkül úszom meg az újévet.

© Publicer

Galéria:


Add a Twitter-hez Add a Facebook-hoz

A kategória további hírei:


Csatlakozz Te is

Top 10 hír

Bezárás

1. Fellélegezhetnek a Gyáli-patak közelében élők

Befejeződött a Gyáli-patak 7-es ágának mederrendezése

2. Interjú Dr. Báll Dávid zongoraművésszel

Koncertezésről, hobbikról és a kultúra jövőjéről

3. Az autóversenyzés szuperhősei

A gravitációs erő hatása a Forma-1-es versenyzőkre

4. Indulhat a korcsolyaszezon!

Még élvezetesebb lehet a téli évszak izgalmas sportja

5. Legyen vörös!

Véradás az ELTE-n

6. Játszva költővé válni

Velláné Bucsi Mária az írás erejéről

7. Kötelező egyenruha az iskolában?

Ki mit gondol a köpeny viseletéről

8. Bécsi döntések

Interjú Petőfi Gáborral az atomenergiáról

9. Jóban-rosszban az egyetemen

A múzeum körútra költözik Csillagkút

10. A dicső múlt árnyékában

Ismét magyar siker a törökök ellen

Keresés az archívumban

Ajánló