Versenyistállóban születnek a versek?

Interjú egy pályakezdővel

[GubovicsK] publikálva: 2017-10-04 17:00:00 | megtekintve: | minusz Betűméretplusz Nyomtatásprint

hírkép

Hogyan kezdődik a költővé válás útja? Kell-e bombabiztos terv a sikerhez? Tímár Benjamin magyar szakos hallgatót az ELTE Trefort-kertjében kérdeztem, aki beavatott a kulisszatitkokba.


Mikor és miért kezdtél el verseket írni?

Tetszik ez a cikk? -Ossza meg ismerőseivel!


Olyan 16-17 éves koromban fogant meg bennem az a gondolat, hogy el kellene kezdeni valamit alkotni. A különböző művészeti irányzatok közül nekem az írás maradt meg motivációként, de az az érdekes, hogy nem is maga az irodalom miatt. Korábban kevesebbet olvastam, mint most, viszont nagyon megfogtak azok a rap szövegek, amelyek valamilyen irodalmi témára utaltak. Elkezdtem vájkálódni, hogy ki kicsoda az irodalomban. Viccesen kezdődött, mert először a kortársak iránt érdeklődtem, aztán haladtam visszafelé az időben. Úgy éreztem, hogy meg kell próbálnom valamit elsajátítani saját magamnak ebből az élvezetből. Az első verseim mondjuk botrányosak voltak, mert lemásoltam mások hangjait, amik éppen tetszettek.

Több folyóiratban és internetes portálon is jelentek meg verseid. Mennyire tudatosan tetted meg az első lépéseidet?

17 éves koromban már felállítottam magamban az elképzelt lépcsőfokokat, egyfajta szabálykövetést. Az első versem a FÉLonline portálon jelent meg, ami tökéletes a szárnypróbálgató fiataloknak, mert nem olyan mereven szűrik meg a beküldött munkáikat. Emellett kezdésként még egy blogot is csináltam, ahová fel tudtam pakolni a verseimet. Ez akkoriban nagyon menőnek számított. Ezután jött a KULTer, majd a Műút, ahol előbb jelentem meg nyomtatott formában, mint ahogy jelentkeztem kétszer is a középiskolások számára hirdetett deákpoézis versenyükre. Utána komolyabb lépésként a Hévíz közölte egy versemet, most pedig a Bárka folyóiratnál próbálkozok, ahol úgy néz ki, leg fog jönni három versem.

Ezek szerint a jövőbeli terveid között szerepel, hogy a szövegeid egyre nagyobb teret kapjanak.

Igen. Az ismeretség nem vonz, inkább valóban a szövegeket szeretném előtérbe helyezni. Örülnék, ha lennének, akik rácsodálkoznának a verseimre, akik meglátnának bennük valami érdekeset. Most 21 éves vagyok, ami nagyon fiatal kornak számít ezen a pályán. Rimbaud például befejezte az életművét 19 évesen, de én és a korombeliek sehol nem vagyunk ennyi idősen. Nem is nevezzük magunkat költőknek, csak olyanoknak, akik írással foglalkoznak. Elképesztően nagy munka van ezekben az írásfázisokban, de végig kell minden lépcsőfokon.

A verseidben megfigyeltem formai és tartalmi hasonlóságokat. Még a kísérletezés fázisában vagy, vagy már tudod, hogy milyen irányvonal mentén szeretnél haladni a későbbiekben?

Vicces, hogy pont most kérdezed, mert most jött el bennem az a megfogalmazódás, hogy mindent eltörlök, és másfél év alatt újraírom az egészet. Radikálisan akarok változtatni, mert nem szeretném, ha az olvasók meglátnák az érintkezési pontokat. Egy töredezettebb, szikárabb nyelvet akarok létrehozni, zártabb verseket.

Mi a legnagyobb akadály és a legnagyobb könnyítés ezen az úton?

A könnyítés az, hogy nagyon sokat lehet tanulni azoktól a fiataloktól, akiknek más véleményük van más szövegekről, korszakokról, szerzőkről. Új látásmódot ad mind a saját írásainknál, mind a gondolkodásmódunkkal kapcsolatban. Akadályként azt említeném, hogy egy olyan kort élünk meg, amiben versenyistállóként kell tekinteni a fiatalokra. Szerintem az írás elveszíti a szépségét, ha folyamatosan egymást kritizáljuk, és szüntelenül csak harcolunk a publicitásért.

A családod és a barátaid hogyan viszonyulnak ehhez a hivatáshoz?

A családom sokáig nem vette komolyan, bár az egyetemválasztás után elkezdték meglátni a lenyomatát, szóval most már nem csak egy múló hóbortként tekintenek erre. A barátaim nem nagyon ássák bele magukat, hiszen többségükkel korábban lettem jóba, és van egy természetes szétválás az érdeklődési köreinkben.

Van olyan irodalmi alak, akire példaképként tekintesz?

Sok ilyen van. Nagy hatással van rám Polcz Alaine, Tandori Dezső, Gál Ferenc, a kései Pilinszky, Szijj Ferenc. Ők olyan emberek, akiktől nagyon szívesen olvasok, és szerintem érdemes velük foglalkozni. Még Hajnóczy Pétert említeném az elsöprő radikális nyelve miatt. Utánozhatatlannak tartom.

© Publicer

Galéria:


Add a Twitter-hez Add a Facebook-hoz

A kategória további hírei:


Csatlakozz Te is

Top 10 hír

Bezárás

1. Fellélegezhetnek a Gyáli-patak közelében élők

Befejeződött a Gyáli-patak 7-es ágának mederrendezése

2. Interjú Dr. Báll Dávid zongoraművésszel

Koncertezésről, hobbikról és a kultúra jövőjéről

3. Az autóversenyzés szuperhősei

A gravitációs erő hatása a Forma-1-es versenyzőkre

4. Indulhat a korcsolyaszezon!

Még élvezetesebb lehet a téli évszak izgalmas sportja

5. Legyen vörös!

Véradás az ELTE-n

6. Játszva költővé válni

Velláné Bucsi Mária az írás erejéről

7. Kötelező egyenruha az iskolában?

Ki mit gondol a köpeny viseletéről

8. Bécsi döntések

Interjú Petőfi Gáborral az atomenergiáról

9. Jóban-rosszban az egyetemen

A múzeum körútra költözik Csillagkút

10. A dicső múlt árnyékában

Ismét magyar siker a törökök ellen

Keresés az archívumban

Ajánló