,,Ahol az ember megismerheti önmagát”

interjú Udvardy Györggyel, a Pécsi Egyházmegye püspökével

[sanita] publikálva: 2017-05-09 22:19:00 | megtekintve: | minusz Betűméretplusz Nyomtatásprint

hírkép

Forrás: pecsiujsag.hu

Különböző fórumokon már hallhattunk arról, hogy a pécsi püspök számára fontos a mozgás, a fizikum folyamatos rendben tartása. Erről illetve a lélek és a sport, az egyén és a közösség kapcsolatáról is kérdeztük.


Mindig is élete részét képezte a sport?

Tetszik ez a cikk? -Ossza meg ismerőseivel!


Igen. Alapvetően azért, mert mindig örömet jelentett. A sportban különféle területek vannak, ahol az ember önmaga küzd önmagáért, teljesítményért vagy éppen egy eredmény eléréséért. De sokkal inkább közel állnak hozzám azok a sportok, amelyek a játékra, a csapatra, az együttműködésre irányulnak. Hiszen itt nem csak valami teljesítményt akar az ember elérni, hanem ott vannak a társak, akik segítenek, akik visznek, akik bátorítanak vagy, akiket hordozni kell és a csapatjáték az mindig kapcsolatjáték is. Így tehát a kapcsolatot segíti értelmezni: segít kapcsolatot építeni, kapcsolatot javítani és nyilván egy óriási önismereti fórum, ahol az ember megismerheti önmagát és a másikat. Ráismerhetek arra, hogy egy nehéz helyzetben hogyan tudok viselkedni. Egy kudarcban, egy sikerben vagy éppen, amikor valami veszni látszik, hogyan próbálok küzdeni azért, hogy az ne vesszen el.

Tehát az elsődleges motiváció – azonkívül, hogy egy egészséges fizikumot kialakítson és azt fenntartsa – a közösségélmény, annak megtapasztalása volt?

Igen, a közösségélmény. De nyilvánvaló, hogy én ezt ösztönösen éreztem. Tehát nem tudtam ezt negyedikes, ötödikes, nyolcadikos koromban, hanem egyszerűen örömet jelentett, ha egy csapatban voltam a többiekkel. Később aztán a fejlődésben kialakulnak bizonyos fizikai képességek, versenystílusok és akkor kiderül, hogy egyedül is lehet küzdeni és ez egy egészen más dimenzióban történt. Amikor már nem a körülmények, nem a másik ember, nem a másik versenyzőtárs, akit le kell győzni, hanem legfőképp, mindenekelőtt és mindig önmagamat.

Később egyéni sportot, a hosszútávfutást választotta. Mi volt ennek az oka?

Az egyéni sportban is ott van az öröm, hogy ez egy jó dolog, önmagamat megismerni, legyőzni, a hosszútávfutásban a gondolataimmal szembesülni. Ez mindenképpen jó. És természetesen fokozatosan alakult az ki, hogy a sport az az egészség miatt is jó, a fittség miatt is jó, az erőlét miatt is jó. Mindezek mellett jó volt látni azt, hogy hogyan változott bizonyos korokban az emberi testkultúrának a megítélése; milyen szélsőséges magatartások fogalmazódtak meg. Kezdve attól, hogy a test az semmire sem jó, leginkább csak korlátozza a lélek szabad vándorlását, tevékenységét. Vagy éppen a bűnök miatt gúzsba köti a szabad lelket, egészen odáig, hogy különböző korokban testkultuszok alakultak ki, amikor az emberi testet önmagáért, fizikumért, szépségért, egészségért tisztelték vagy éppen ez volt az elérendő cél és ezekhez mindenféle ideológiák is társultak. Persze én ezt nem így éltem meg, csak azt látom – magam számára ez volt az irányító - , hogy én a saját létemet, a saját fizikai létemet is, mintegy lehetőséget és egy adományt akarok megélni, nem pedig mint egy korlátot. És ilyen szempontból egészségért való küzdelem az messze meghaladja azt, hogy fitt legyek.

A mozgásnak a filozófiája, tematikája sokat változott, vagy mindig más aspektusból közelítik meg azt. Manapság egyre többen kezdenek el edzőtermekbe járni, tehát egyfajta divatnak, trendnek is nevezhetjük a mozgást. Ön miben látja sportnak, sportolás kultúrájának a változását?

Korábban, amikor valaki sportolt, uszodába járt, akkor azt azért tette, hogy erős legyen a fizikuma, hogy mindegyik feladatot, amelyek előtte állnak, azokat jól tudja megvalósítani. Akár a római korban, a görögöknél, ahol a testet tisztelték és fontosnak tartották annak egészségét. Ma a fizikai erőfeszítés az többnyire a wellness élmény elérésére irányul, hogy én jól érezzem saját magamat. Nem feltétlenül a cél van szem előtt, amiért küzdök, dolgozok, hanem én válok a céllá, én érezzem jól saját magam.

Ez a jelen vagy az aktuális trendvonala a sportnak. Azonban klasszikus értelemben mondhatjuk azt, hogy az egyén valójában a közösségért küzd?

A sport az mindig érdekes, mert az egyén végzi még akkor is, hogyha csapatjátékéban. De valójában nem csak a játékosok számára van hatása, hanem mások, a nézők, a szurkolók számára is. Napjainkban a sportnak bizonyos ágai abszolút üzletágként jelennek meg, ahol pontosan tudják, hogy mennyi – akár nagyon sok – energiát, pénzt kell befektetni ahhoz, hogy majd eredmény legyen 5-10 év múlva. De mindenképpen az eredményt akarják elérni. Természetesen itt megjelenik aztán a sportnak, sportolónak egy nagyon sajátosan értelmezett karaktere, nevezetesen, hogy ő pénzt csinál, pénzt szerez. Akkor már a sport egy munkává, munkaeszközzé válik, amivel messze többet lehet keresni, mint más egyéb munkával. Ez pedig fölvet rengeteg moráliskérdést; akár a tisztességes haszonnal kapcsolatban, akár azzal kapcsolatban, hogy lehet-e egyik ember annyira értékes, hogy több ezerszeresét keresi játékosként, mint az, aki egyébként szerény képességekkel tisztességesen próbálkozik.

Ha nem a papi hivatást választja, akkor a sport, sportolás, mint egyfajta lehetőség Ön előtt volt?

Előttem volt, annál is inkább, mert iskolás korban is versenyeken, korosztálynak megfelelően, de jó eredményeket értem el. Két év katonaságot is gyakorlatilag edzőtáborokban és versenyekben töltöttem el és jó eredmények jöttek. Sőt, ilyen jellegű lehetőségek nyíltak a középiskola befejeztével is. Tehát én azt gondolom, hogy a sportot, mégpedig a versenysportot választottam volna. De az is biztos, hogy egy pár év múlva – sportágtól függően – az ember már nem alkalmas arra, hogy élsportot csináljon, sokkal inkább, hogy az ott megszerzett tapasztalatot mások nevelésére fordítsa.

Köztudott Önről, hogy sokféle sportágat kipróbált már és űzi is néhányat. Ilyenek például a futás, a túrázás. Van-e esetleg olyan sport, amit még szívesen kipróbálna?

Nagyon szerettem volna, amennyiben lehetőségem nyílik, megtanulni síelni. Hál Istennek sikerült. Szerettem volna komoly lovaglást végezni. Erre már nem került sor. Néhányszor próbálkoztam vele, ugyanakkor látszott, hogy nagyon időigényes, nagyon pénzigényes a lovaglás. Így ezt a szegényekkel való szolidaritás okán nem tehetem meg, illetve a szolgálatommal ez nem összeegyeztethető.  És mindig is szerettem volna, hogyha tudnék repülőgépet vezetni, azzal bizonyos feladatokat meg tudok oldani.

És az ejtőernyőzés vagy más hasonló extrém sport, ami repüléssel kapcsolatos?

Ez csak járulékos elemként jelent meg igazán.

Van-e olyan pontja a papi hivatásnak és a sportnak, ahol összeér a kettő, akár tágabb akár szűkebb értelemben?

Abszolút. Én alapvetően a versenyzésben középtávfutó voltam. Ezt a sportágat vagy ezt a területet az a jellemzi, hogy viszonylag jelentős gyorsaság, nagy állóképesség, megbízható erőfeszítésre való képességre van szükség. Ez pedig tipikusan leírja a mai helyzetemet: lelkipásztorként gyorsnak, hatékonynak és kitartónak kell lennem. Azon kívül a sportban sose a fizikai eredmény az igazi eredmény, hanem a lelki. Mindig az ember a lelkében hozza meg a döntést. Akar-e győzni, képes-e rá? Akar-e küzdeni vagy pedig nem. Éppen ezért itt a lelki vonatkozások, amelyek meghatározóak egy-egy eredmény elérésében.

Ha szeretnék egy markáns metszéspontot keresni az Egyház/papi hivatás és a sport, lélek és fizikum között, a zarándoklatot találnám. Valóban mindkét komponens találkozik benne?

Igen. A sportnál mindig a versenyt teszik a középpontba. Valójában a sport arra való, hogy én jobban tudjak küzdeni, azért a célért, ami előttem áll.

Tehát akkor ilyen értelemben a zarándoklatnál is van előttem egy cél, amit el szeretnék érni.

Így van. Hiszünk abban, hogy önmagában a fizikai nehézség vállalása, vagy hogyha ezt másokért teszem, másokért ajánlom fel, akkor ez különös módon is kedves az Isten előtt és nem csak magam jobbítására, legfőképpen nem magam büszkeségére tudom megtenni mindazt, ami egy eredmény eléréséhez szükséges.

© Publicer

Galéria:


Add a Twitter-hez Add a Facebook-hoz

A kategória további hírei:


Csatlakozz Te is

Top 10 hír

Bezárás

1. Fellélegezhetnek a Gyáli-patak közelében élők

Befejeződött a Gyáli-patak 7-es ágának mederrendezése

2. Interjú Dr. Báll Dávid zongoraművésszel

Koncertezésről, hobbikról és a kultúra jövőjéről

3. Az autóversenyzés szuperhősei

A gravitációs erő hatása a Forma-1-es versenyzőkre

4. Indulhat a korcsolyaszezon!

Még élvezetesebb lehet a téli évszak izgalmas sportja

5. Legyen vörös!

Véradás az ELTE-n

6. Játszva költővé válni

Velláné Bucsi Mária az írás erejéről

7. Kötelező egyenruha az iskolában?

Ki mit gondol a köpeny viseletéről

8. Bécsi döntések

Interjú Petőfi Gáborral az atomenergiáról

9. Jóban-rosszban az egyetemen

A múzeum körútra költözik Csillagkút

10. A dicső múlt árnyékában

Ismét magyar siker a törökök ellen

Keresés az archívumban

Ajánló