A gyerekkor csodája

Interjú Szabó Attilával

[doboczia] publikálva: 2017-05-09 23:43:00 | megtekintve: | minusz Betűméretplusz Nyomtatásprint

hírkép

Forrás: www.jegy.hu

Gyerekkoromban mindig lenyűgözött a bábszínház mesebeli látványvilága. Sokat jártam előadásokra, mind a szüleimmel, mind pedig az iskolámmal a Miskolci Csodamalom Bábszínházba. Interjúmban Szabó Attilával, a bábszínház igazgatójával, beszélgetek a színház mindennapjairól, működéséről, értékeiről.


D.A.: Egy év alatt mennyi előadás van megtartva a bábszínházban?

Tetszik ez a cikk? -Ossza meg ismerőseivel!


Sz.A.: Egy évben, vagy inkább évadban (mi nyártól nyárig éljük az életünket) háromszáz feletti előadásszámmal büszkélkedhetünk, szervezett közönség előtt hétköznapokon akár három előadást is játszunk, hétvégén pedig családi előadásokat tartunk szeptembertől júniusig.

D.A.: Többnyire régieket vesznek elő, vagy inkább az új előadások vannak többségben?

Sz.A.: Minden évadban többnyire négy új bemutatót tartunk, de a teljes repertoárunk kb.18 cím, hiszen a korábbi, sikerrel játszott darabokat is műsoron tartjuk.

D.A.: Ön választja ki az új darab témáját, rendezőjét, zeneszerzőjét, díszlettervezőjét, és a karaktereket játszó színészeket? Ha igen, mi alapján?

Sz.A.: Egy kis társulat esetében az igazgatói és a művészeti vezetői teendők elvileg szétválaszthatóak. A repertoár kialakítása, illetve a meghívott alkotók megválasztása egy vezetői vagy inkább művészeti koncepció gyakorlatba ültetése, megvalósítása. Nagyon sok szempont érvényesül egy évad műsortervének a megalkotásakor. A legfontosabbakat emelném ki:

A bábszínház műsortervének kialakításánál a legfontosabb szakmai szempont az, hogy a társulatot folyamatos szakmai kihívások elé állító alkotók foglalkoztatásával műfaji, stiláris változatosságot teremtve, minőségi produkciókat hozzunk létre, amelyek a közönség lelki és szellemi gyarapodását szolgálják.

Nagyon fontos a korosztályi szempont, hiszen a bukás lehetőségét hordozza a nem megfelelő darabválasztás, amely meghaladj a gyerekek értelmi szintjét. Ezért törekszünk arra, hogy mind az óvodás, mind a kisiskolás korosztály számára érthető, ugyanakkor nevelő célzatú, igényes formavilágú előadások kerüljenek a repertoárunkba.

A piaci versenyképesség érdekében az előadások szállíthatóságát, színházon kívüli játszhatóságát is szem előtt kell tartanunk. Az adott térhez alkalmazkodó mobilis díszletű, könnyebb technikai paraméterekkel rendelkező előadások létrehozását szorgalmazzuk.

Fontos szempont az ún. hívócímek a népszerű és nagy érdeklődésre számot tartó mesék, gyermekdarabok beiktatása a műsortervbe, amelyekben a történet elmesélésének a mikéntjére esik a hangsúly, vagyis esztétikai nevelési funkcióját a bábszínház az ismert mesén keresztül valósítja meg. Kiemelt fontosságot tulajdonítunk a kortárs magyar gyermekirodalom népszerűsítésének.

Olyan rendezőket és alkotókat foglalkoztatunk, akik a próbafolyamat során lehetőséget teremtenek a színészi kreativitás kibontakoztatására, a színészi felelősség szükségességét hangsúlyozva. Olyan művészi attitűdöt várunk el, amely a színészben társalkotót lát, ugyanakkor a darabok színpadi változatának létrehozásában a dramaturg aktív közreműködését teszi lehetővé.

Küldetésünk továbbá az is, a magyarországi bábjátszás kiemelkedő produkcióinak, és a határon túli bábszínházakat megismertessük a miskolci közönséggel.

D.A.: Olvastam, hogy tájelőadásokat is vállalnak.  Mi ennek a pontos menete?

Sz.A.: A közönségszervezőnk mellett egy vállalkozói szerződéssel foglalkoztatott „külsős” szervező tartja a kapcsolatot azokkal a partnerekkel – kultúrházakkal, befogadó színházakkal – akik rendszeresen meghívnak bennünket. Sokat játszunk a környéken, de Budapestre is eljutunk több alkalommal, illetve az ország nyugati felében is vannak fellépéseink. A színházi feltételeket (színpadtechnika) megteremtő helyszíneken minden előadásunkat le tudjuk játszani, minőségi veszteség nélkül, viszont a szabadtéri rendezvényeken többnyire olyan produkciókat viszünk, amelyek „járulékos vesztesége” minimális: ezek a vásári típusú előadások: Vitéz László, Lúdas Matyi, János Vitéz, stb.

D.A.: Most személyesebb kérdéseket szeretnék Önnek feltenni. Miért választotta ezt a pályát? Mi volt az, ami megragadta Önt, és többet nem eresztette el?

Sz.A.: Mivel későn érő típus vagyok, első diplomám megszerzése után döbbentem rá, hogy én teljesen másnak akarom szentelni az életem. Noha a színház kisgyermek korom óta szerves része az életemnek, meg voltam róla győződve, hogy a színházcsinálást hobbiként űzve kielégíthetem az alkotói vágyam. Huszonnyolc éves koromban jelentkeztem a főiskolára rendezői szakra, azt követően, hogy nyolc évadot végigjátszottam a bábszínházban. Majd szintén el kellett telnie néhány évnek, hogy a bábszínház mellett kötelezzem el magam.

D.A.: Ön pályázta meg az igazgatói tisztséget vagy kinevezték? És ez hogyan történt?

Sz.A.: Az előadó művészeti törvény az előadó művészeti szervezetek magasabb vezetői pozíciójának betöltését bizonyos feltételekhez köti: szakmai tapasztalat, vezetői tapasztalat, végzettség. A miskolci bábszínház igazgatói (jelenleg ügyvezetői) tisztségének betöltésére 2011-ben írt ki pályázatot a fenntartó önkormányzat, illetve tavaly, 2016-ban, amikor is újra elnyertem a város bizalmát.

D.A.: Milyen feladatokkal jár az, ha valaki egy egész bábszínházat igazgat?

Sz.A.: A művészeti koncepció érvényesítése mellett nagyon fontos a gazdasági program megvalósítása, az üzleti terv elkészítése, az üzemszerű működés folyamatos ellenőrzése, a pénzügyi helyzet stabilitásának biztosítása, és így tovább.

D.A.: Mennyire összeegyeztethető a munka és a családi élet?

Sz.A.: Három kiskorú gyermekem van, ők éppen a bábszínház célközönségébe tartoznak, ezért a szabadidőnkben is sokat járunk bábszínházba, apa, anya és a gyerekek. Munka és családi élet tehát rengeteg ponton kapcsolódik egymáshoz.

D.A.: Végezetül: Miért tartja fontosnak, hogy a mai világban a kisgyermekes családok bábelőadásokat nézzenek?

Sz.A.: A bábszínház a gyereknek még nem elsősorban társadalmi létforma, akkor sem, ha közösen nézik az előadást, sőt, akkor sem, ha családi színházként kínálják fel nekik az élményt.

A bábszínház közönségének igényeit közvetett úton a szülők és pedagógusok tolmácsolják, hiszen rájuk hárul az a feladat, hogy a gyerek értékrendjének kialakításán és esztétikai érzéke kiművelésén fáradozzanak, a kulturális javak iránti igényét, fogékonyságát kifejlesszék. A digitális világ ingergazdag képi és információs kínálata lenyűgözi a könnyen manipulálható gyerekeket, ezért sok szülő és pedagógus úgy véli, hogy nem mesékre, hanem szórakozásra vágyik a gyermek, illetve ismereteket kell számára közölni. Kiiktatják tehát a legfontosabb mozzanatot, a gyermek személyiségének fejlesztését. Hiszen amit a gyermek látott vagy hallott a bábszínházban játszott mesében, mozgósítja a képzeletét, fejleszti intellektusát, gazdagítja érzelmeit, megbékélteti saját félelmeivel, vágyaival.   A gyermek gondolatvilágában mese és valóság nem zárja ki egymást, mert a mese részét képezi a gyermeki lélek sajátosságának: a szimultán kettős tudatnak.  A bábszínházi kifejezési forma is elsősorban ennek a sajátos kettős tudatnak a meglétére alapozza módszerét: a gyermek számára a mesehős a bábban ölt alakot, de ugyanakkor azt is felismeri, hogy a bábot csak a színész jelenléte kelti életre, a bábos lehel lelket a holt anyagba – akár paraván mögött rejtőzik, akár „előbújik".

A gyermeki képzeletet az jellemzi, hogy képes azonosulni egy nem valós világgal. Játék közben mesei dimenziót teremt a tapasztalati világ elemeinek felhasználásával, és ebben az irrealitásban teljesen feloldódva, magas érzelmi hőfokon vesz részt. Ennek a játéktevékenységnek a gyermek nézőként is részesévé tud válni: a bábszínházban a nézőtéren ülve képzeletben játszik együtt az előadás szereplőivel, át- és megéli a bábszínházi produkciót.

A bábszínházban hitelesebbnek tűnik az irreális mesevilág, mert az ábrázolási eszközeivel közelebb áll a csoda, a fantasztikum és az absztrakció megjelenítéséhez, mint a hús-vér színész testi valóságához kötött élőszínház.

Bábszínházat tehát nem azért csinálunk, hogy - a közvélekedés szerint - magasabb rendű színházi élmény befogadására felkészítsük a gyerekközönséget, hanem mert a szépre és jóra eredendően fogékony gyerekeket felvértezzük a kényszerfogyasztáson alapuló világrend által ránk tukmált tömegízléssel és érzelmi sivársággal szemben.

© Publicer

Galéria:


Add a Twitter-hez Add a Facebook-hoz

A kategória további hírei:


Csatlakozz Te is

Top 10 hír

Bezárás

1. Fellélegezhetnek a Gyáli-patak közelében élők

Befejeződött a Gyáli-patak 7-es ágának mederrendezése

2. Interjú Dr. Báll Dávid zongoraművésszel

Koncertezésről, hobbikról és a kultúra jövőjéről

3. Az autóversenyzés szuperhősei

A gravitációs erő hatása a Forma-1-es versenyzőkre

4. Indulhat a korcsolyaszezon!

Még élvezetesebb lehet a téli évszak izgalmas sportja

5. Legyen vörös!

Véradás az ELTE-n

6. Játszva költővé válni

Velláné Bucsi Mária az írás erejéről

7. Kötelező egyenruha az iskolában?

Ki mit gondol a köpeny viseletéről

8. Bécsi döntések

Interjú Petőfi Gáborral az atomenergiáról

9. Jóban-rosszban az egyetemen

A múzeum körútra költözik Csillagkút

10. A dicső múlt árnyékában

Ismét magyar siker a törökök ellen

Keresés az archívumban

Ajánló