A cigányzene: a magyar népzene fúziója

Posted On 2018 dec 03
By :
Comment: Off

Ahogy a népzene különféle irányzatai megjelennek a mainstream zenei életben, hajlamosak a stílusok közötti határvonalak elmosódni. Nem egyszer halljuk, hogy a zenehallgató nehezen különböztet meg egymástól eltérő műfajokat, mint például a cigányzenét a magyar népzenétől. Túl a zenetörténeti és kulturális vonatkozásokon, a két műfaj hasonló, de nem azonos.

A magyar zenei élet sajátossága, hogy a műfaji distinkciókat felületesen és lazán kezeli. Ez részben indokolható a piac méretével, (és ezzel arányosan az abban dolgozók magas számával) részben pedig az ilyen irányú elkülönítésekre való igény hiányával. Az úgynevezett „mulatós” műfaj megjelenésével pedig a népzene egy ága teljes egészében belecsúszott a szórakoztatóiparba. Nem újkeletű probléma ez, a szórakoztató és a hagyományos népzene kettősségére már Bartók is felhívja a figyelmet:

[…] kijelentem, hogy amit önök cigányzenének neveznek az nem cigányzene. Nem cigányzene, hanem újabb magyar népies műzene […][1]

Kemény ítélet a magyar zenetörténet egyik legnagyobb alakjától. De semmiképp nem esik messze a valóságtól. A cigányzene az évszázadok során nagy mértékben felvette a magyar népzene sajátosságait. (ereszkedő, emelkedő dallamvonal, kvint váltások, pentaton hangkészlet) Ezért van tehát, hogy a megkülönböztetésük felületes, nem szakavatott hallgató számára nehézkes. A cigányzene tehát a magyar népzene egy értelmezési módja a saját keretein belül, ehhez hozzáadódnak román, szláv és délszláv népdalkincsek maradványai. Akkor kijelenthetjük, hogy a magyar népzene és a cigányzene szegről végről azonos? Nem egészen. A hangsúly a zene megszólaltatásán van, nem feltétlenül az eredetén. Ahogy a zenei iparban a népzenének, esetenként népies műzenének, megmaradt a presztízse (gondoljunk csak a táncházakra vagy a magyar kulturális terek többségére), úgy a cigányzene ebből méltatlanul szorult ki, hiába rokonítható a fentiek szerint a magyar népzenével.

Fontos felhívni a figyelmet erre a változásra most, hogy a zenei életben egyre többen tekintenek a népzene felé, hogy értsék: a cigányzene ugyanúgy részét képzi a zenei identitásunknak. Egy másik szempontból és másik objektíven átszűrt magyar(os) népzene ez, amelynek helyzete méltatlan kulturális értékéhez képest.

Kiemelt kép: Népzene fórum

[1] SÁROSI Bálint: Cigányzene…, 1971., Budapest., Gondolat kiadó, 5-12.o

Szerző: Szántó Marcell

A szerzőről

Related Posts