A lovaglás a legegészségesebb sport?

A ló közel hatezer éve társa az embernek, kezdetektől fogva fontos szerepet játszott a történelemben: előbb a közlekedésben és szállításban, majd a harcászatban. A lovak gazdasági szerepe egyre csökken, az ember ragaszkodása a lóhoz azonban változatlan. Ma is népszerűségnek örvend a lótartás, lótenyésztés és a lovas sportok.

Sokan azt gondolják, hogy a lovaglás nem fárasztó sport, hiszen „a ló mozog, a lovasnak csak ülni kell”. Ez azonban tévedés,  lovaglás során a test valamennyi izma dolgozik, és kifejezetten a lábizmok folyamatos erőkifejtése megterhelő. A lovaglás alkalmas arra, hogy karban tartsuk vele testünk kondícióját, elősegíti a helyes testtartás kialakulását, és mivel igen komplex mozgás, javítja a mozgáskoordinációt. Ezen kívül a lóháton szabadban töltött idő szintén jótékony hatással van egészségre.

A ló mozgása ritmusos, egyenletes, rugalmas, háromdimenziós, amely az emberi szervezet számára rendkívül hasznos fizikai hatásokkal rendelkezik. Fokozza a medence, a gerincoszlop és a vállak mozgékonyságát; aktivizálja, vagy lazítja a felegyenesedésért, a gerinc tartásáért felelős izmokat; fejleszti az izomerőt, a mozgásérzékelést és a tértudatosságot; és az agyhoz kötött bizonyos funkciók (számolási-, olvasási, beszéd- és írás készség) is jelentősen javulhatnak.

A rekreáció és stresszoldás eszköze a ló, mert úgy ad felüdülést, hogy a testre és a szellemre is hat, tehát fizikálisan, pszichésen és mentálisan is regenerál, és pozitív érzésekkel tölt el.

Forrás: – https://pixabay.com/en/mold-horse-ride-love-for-animals-2819065/

Az állatokkal, így a lovakkal való foglalkozás az emberek nagy részére nagyon pozitívan hat. Az állatok feltétel nélkül képesek megbízni az emberben, szeretetet sugároznak, a velük való törődés nemcsak a hangulatot, hanem a vérkeringést is javítja, stabilizálja a vérnyomást, aktivizálja a depressziós betegeket, és kialakítja azt a tudatot, hogy milyen felelősnek lenni valakiért.

A ló a pozitív lelki hatást azzal váltja ki, hogy fizikai megjelenésével, mozgásával, elegáns viselkedésével megragadja a szépségérzetünket, és a szőre, testének melege is kellemes hatással van a lélekre.

A lovaglás tökéletes összpontosítást igényel a környezet szinte teljes kizárásával, ami feloldódást, kikapcsolódást jelent. A lóval való közös munka egyben értékmérője a határozottságnak, magabiztosságnak is. A ló tettei szerint ítéli meg az embert: szeretetre ragaszkodással, erőszakra durvasággal, gondoskodásra bizalommal, zaklatásra lázadással felel, érzékeny tükör a viselkedéstanulás útján.

A legfontosabb tulajdonságok, amelyeket a lovasnak ki kell fejlesztenie magában a siker érdekében: az empátia, a türelem és az alázat. A ló az embernél erősebb, gyorsabb és súlyosabb, a közös munka veszélyekkel jár, amelyben megjelenik a kockázatvállalás és felelősségérzet. A ló visszajelzéseiből a lovas megismerheti önmagát, ami egy reális énkép és az egészséges önbizalom alapja. Az igazságosság, következetesség és a mértékkel alkalmazott erő a lovak esetében is elvezet a barátsághoz és a tisztelethez.

A lovaglás ezenkívül segít közelebb kerülni a természethez, ami ma sok gyermek számára nem a mindennapi élet része. Ez a sport tehát sokszoros igényt elégít ki: az állatok révén kapcsolódni lehet a természethez, aminek nyugtató, lélekerősítő hatása közismert. A lovasnak a friss levegőn végzett mozgás után javul az általános közérzete, az étvágya, és nő az önbizalma, amiért a ló arra megy, amerre ő akarja. A lovaglás jótékonyan hat a pszichés és testi fejlődésre, az aktív pihenés egyik legjobb formája. Nincs még egy szabadidősport, melynek hatása ennyire összetett.

A lóval való kapcsolat lelki harmóniát kölcsönöz, növeli a mentális aktivitást, jelentősen befolyásolja a személyiség fejlődését. Kitűnő pedagógiai eszköz a fiatalok testi-lelki, magatartásbeli fejlesztésére. Ismereteket ad; jártasságokat, készségeket alakít ki; figyelmet, gondolkodást fejleszt; élményt nyújt és tapasztalati kört bővít; a során önbizalom, függetlenség, önkifejezés, életöröm jelenik meg; emocionális fejlődést hoz; fejleszti a kapcsolatfelvétel és fenntartás képességét a lóval, a lovasoktatóval és a társakkal; javítja a kommunikációs és interakciós képességeket; rendszerességet, felelősséget és szabálytudatot tanít.

Forrás: – https://www.maxpixel.net/Friendship-Horse-Love-Embrace-Woman-Animal-3712842

Nem csoda, hogy lovagolni terápiás céllal is lehet: ez a gyógylovaglás vagy hippoterápia.

A hippoterápia egy orvosi indikáció alapján alkalmazott, kezelés jellegű egyéni vagy csoportos foglalkozás, lóháton végzett, neurofiziológiai gyógytorna. Célja a ló és a lovaglás hatásainak felhasználása a gyorsabb, eredményesebb gyógyulás, a képességfejlődés és a rehabilitáció érdekében.

Komplex kezelési módszer: egy időben tud hatni a neuromotoros (idegredszer stimulációja a ló mozgásimpulzusain keresztül), szenzomotoros (érzékelő pályák bejáratása: látás, hallás, szaglás, tapintás, mélyérzékelés) és pszichomotoros területeken (mozgásos sikerélmény, önbizalom, élő-elfogadó társ, természet közelség).

Speciális, lovastorna jellegű gyakorlatrendszerből áll, amit a ló sajátos mozgásának, tulajdonságainak és a beteg állapotának figyelembevételével szakemberek építenek fel. Már az ókori görögök is használtak a fogyatékkal élő személyek rehabilitására a lovakat, majd Angliában a XIX. század végén, az Egyesült Államokban pedig az 1960-as években ismerték fel a lovaglás jótékony hatásait, és kezdték el a lovakat a nevelésben hatékonyan alkalmazni. Magyarországon 1989-ben indult az első, mai napig tartó gyógylovagoltaltási program.

A hippoterápia azon alapul, hogy a lovaglás által kiváltott pozitív lelki hatások és különleges mozgásfolyamatok nemcsak az egészséges szervezetre fejtenek ki pozitív hatást, hanem egészségügyi problémákat is képesek orvosolni. Elsősorban neurológiai, illetve neuro-traumatológiai betegségek esetén javallott, mint például központi idegrendszeri eredetű bénulások, mozgászavarok, izomtónus zavarok, koordinációs- és egyensúly problémák. Emellett a gyógypedagógiai lovaglás és lovastorna segítheti a tanulásban akadályozott, értelmileg akadályozott, látás-, és hallássérült, esetenként mozgássérült, pervazív fejlődési zavarral, részképesség problémákkal, teljesítmény- és viselkedési zavarokkal, hiperaktivitással, figyelemzavarral, valamint beszédproblémákkal küzdő gyerekeket és fiatalokat. Kiváló módszer a különböző problémák megelőzésére is.

Vannak esetek, amikor mégsem ajánlott ez a fajta terápia, például az agyi eredetű bénulás, sclerosis multiplex, egyensúlyzavarok, végtagfejlődési rendellenességek esetében.

A lónak és mozgásának kedvező hatását fel lehet használni a testtartás korrekciójára, az izomtónus és az izomerő-egyensúly kialakítására, egyensúlyfejlesztésre (agyi érési folyamatok), fizikai tréningre, pszichés és szociális fejlődésre.

A hippoterápiát csak olyan szakképzett gyógytornász végezheti, aki alapos lovas ismeretekkel rendelkezik. A biztonságos feltételek megteremtése érdekében egy sérülthöz két, vagy három fő szükséges: egyikük a lovat vezeti, egy a segítő és egy a terápia vezetője. Mindhármuknak tudni kell lovagolni, a terápia vezetőjének megfelelő egészségügyi és pedagógiai ismeretekkel kell rendelkeznie. A gyógylovaglás felhasználja többek között a korszerű gyógytorna gyakorlatanyagát, a kineziológia szemléletét, a ló terápiás hatásait. A terápia magába foglalja a lovaglást, a lovastornát, a lógondozást; a lovaglás történhet vezetve, futószáron vagy önállóan, és a foglalkozás során egyéni elbírálás alapján felhasználható a ló bármely jármódja.

Forrás: – https://www.flickr.com/photos/talismantherapeuticriding/7864763710

Általában heti egy-két alkalommal 15-20 percig tartó kezelés során kihasználják a lépésben menő ló hátának egyenletes, ritmusos mozgását. Az ismétlődő háromdimenziós lengések áttevődnek a beteg felsőtestére, és azt a normál járásra jellemző mintában késztetik mozgásra. A kezelések mindig egyénre szabottak és dokumentáltak, így a hippoterápia eredményessége a többi neurológiai gyógytornakezeléshez hasonlóan pontosan mérhetőek. Javítja a páciens mozgásérzékelését, egyensúlyát és koordinációját és szabályozza a kóros izomtónust a testben.

Általában nem önálló gyógyítóeljárás, hanem más terápiás ágakkal ötvözik: eredményesen kapcsolható a logopédiához, ergoterápiához, neuropszichológiához, hidroterápiához, és nagyban emelheti a klasszikus gyógytornakezelések hatékonyságát.

A gyógypedagógiai lovaglás során az ember és a ló együttműködésének eredményeképpen létrejövő pszichológiai értékek is előtérbe kerülnek a fejlesztés érdekében. Hiszen a lovaglásnak már önmagában kiváló pszichológiai hatása van; az emberi lélek mélyén él a vágy az állatok közelségére, és ez különösen igaz a gyermekek és az idősebbek esetében. A lovas előbb-utóbb nyitottabb lesz a külvilágra, közlékenyebbé válik, megismeri a kockázatvállalást és a felelősségérzetet is, és megtanulja összpontosítani a figyelmét.

A terápia során fontos a lóval való közvetlen kontaktus. A ló közelségének pozitív hatása miatt a kezeléseknek nemcsak a lovaglás, hanem a foglalkozások előtti, utáni simogatás, lóápolás is része. Ez azért is hasznos, mert eközben a gyerekek ráhangolódhatnak a rájuk váró feladatra. A gyermekek általában nem félnek a lótól, – esetleg kezdetben a magasságától és a mozgásától, de ez gyorsan oldódik. Egyre magabiztosabbak, bátrabbak lesznek, határozottságuk, felelősségérzetük nő, csakúgy, mint egészséges társaiknak.

Magyarországon számos lovardában van lehetőség gyógylovaglásra.

A szerzőről

Related Posts