Bejutottam Pálferire! – Mentálhigiénés előadás a SzIE Budai Campusán

Posted On 2018 okt 13
Comment: Off

Pál Ferenc katolikus pap, mentálhigiénés szakember közel 18 év után befejezi keddi előadásait- derült ki áprilisban. Az utolsó alkalmak összefoglalói az eddig elhangzott témaköröknek: a személyiség-fejlődés, szociális- és párkapcsolati problémák a legtöbbünket érintik. A pályafutását magasugró-bajnokként kezdő atya nem megoldja a gondjainkat, hanem elmagyarázza, mi állhat egyes problémák hátterében, ezzel segítve minket az önazonosság felé.

Megvannak a jegyek!- kaptam a jó hírt egy barátomtól vasárnap négy után pár perccel. Mint később kiderült, hét perc alatt elfogyott közel ezer jegy a keddi előadásra. A kapuk 18.30-kor nyíltak, már akkor kígyózó sor állt a Budai Arborétum parkolójában a negyed kilenckor kezdődő alkalomra- nem csoda, hiszen mindenki élőben szerette volna látni-hallgatni Ferit. Aki nem volt elég gyors, csak kivetítőn keresztül követhette az eseményeket.

Az est témája az önmegvalósítás volt, Én–mi–mindenki – Az önmegvalósítás lehetőségei címmel. „Pálferi” mesél. Tudja, hogy a mesék segítségével lehet a legjobban tanulni…

Kép forrása: Wikipédia

Amerikában egy ember szívinfarktust kapott; beesett a sínek közé. A jelenlévők mind leblokkoltak, kivéve egy férfit, aki az utolsó pillanatban belökte őt a sínpár közé és ráfeküdt, hogy megvédje. Egy cm választotta el őt a metrószerelvény aljától. Hogy volt ehhez bátorsága egy néger férfinak? Megmenteni egy fehér embert? „Ezt bárki meg tudta volna tenni!”- jött a válasz a kérdésre az interjúban. Így születnek a hétköznapi hősök; valaki felismeri, ki az az én. Majd ÉN megcsinálom! Ez az igazi önmegvalósítás első tere. Nem mások ellen, hanem valakikért vagyok. A hős nem egy rendkívüli ember! A hős az átlagember, aki rendkívüli lesz; akkor is cselekvőképes, ha a többség lebénul, vagy csak magára figyel. Majd ÉN megteszem- mindenki másért!

A második tér a MI. Hogyan egészítenénk ki a mondatot: én … vagyok? A kérdés az: mennyi befejezés/ kiegészítés mutat a társas (magyarnak születtem) és individuális (1998-ban születtem) énemre. A Távol-Keleten 9:1 arányban az emberiség nagy része a társas énjében él. Európában 5:5, vagyis önazonosságunk felét a MI-ben éljük. Tehát a társas énem kidolgozása is hozzájárul az önmegvalósításhoz. De tegyünk különbséget én- és önmegvalósítás között! Előbbi egyoldalú, utóbbi a társas énünk megvalósítása; társas önazonosság.

Az önmegvalósítás harmadik tere a MINDENKI. Izraelben önsegítő csoportok működnek. A zsidó és palesztin szülőkben az egyedüli közös pont, hogy gyermeküket megölte valaki az ellentáborból. Egy zsidó nő tele indulattal és fájdalommal elment az egyik alkalomra, ahol egy palesztin anya rákérdezett: milyen színűek a könnyeid? A zsidó és palesztin zászlónak nincs közös színe. „A könnyeimnek nincsen színe.” Olyan anya vagyok, mint te- anélkül, hogy tudnám, ki vagy. Nincs is olyan, hogy idegen… Az érzéseknek van közös nyelve. Éhes vagyok és kenyeret adsz? Értem. És te is érted. Dolgozzuk ki az emberségünket! Ez olyan, mint mindenki másé. A MINDENKI-ben valósul meg emberi voltunk.

Az ÉN-MI-MINDENKI (egyediség-együttesség-egyetemesség) között természetes feszültségek, konfliktusok alakulhatnak ki. Az Én gyűlöli a másik kettőt: korlátot, fenyegetettséget lát, alkalmazkodni kell. A MI gyöngéje: MINDENKI-nek szereti magát hinni. (Mi, az Alfa Romeo-sok összetartunk!) A sok MI között csoportközi konfliktus is kialakulhat- gondoljunk csak a vallásra. A MI Istenünk az egyetlen Isten!- mondják ezt a keresztények, a muszlimok, drúzok stb. (szemben a MINDENKI-vel: az Egyetlen Isten legyen a MI istenünk!) A MINDENKI számára az egyformaság az ideális létforma, a csoport akadály.

Ez által jól látszik, nem a problémák tesznek minket tönkre, hanem, ha felborul az egyensúly a három színtér között. Tudjuk, hogy a határok mentén vannak a konfliktusok.

Befejezés, tapsvihar. Közel három téma belesűrítése 90 percbe. Humor, kapcsolat a közönséggel, kérdések. (Elfogyott a levegő… Bírjátok még?) Bírjuk! És még sokáig hallgatnánk…

A szerzőről