A fűszállak is haptákban álltak

 

A szemináriumi dolgozat írása közben elgémberedett lábaimat, vagy a több oldalas tanulmányok olvasását követően, a magyar nyelv ékes szavaitól nyüzsgő elmémet  az Orczy parkban sétálva szoktam felfrissíteni. Az elmúlt napokban is többször sétáltam a parkban. Már hozzá szoktam a munkások látványához,  több mint egy éve építik a parkot körülölelő egyetemet, de felfigyeltem arra, hogy az elmúlt napokban a megszokottnál jóval többen és  robot üzemmódban dolgoztak, megállás nélkül, a hétvégén is. A közelgő miniszterelnöki látogatásra és a Ludovika campus felavatására készültek.

A sportolni vágyóknak futószőnyeget és kültéri fitnesz eszközöket, a gyerekeknek pedig különböző játszótereket építettek. Körülbelül három nap alatt a park egy kisebb botanikus kerté változott. Tehergépkocsikkal odaszállított virágokat és fákat ültették a park különböző pontjain, a kopár területeteket zöldellő fűszőnyeg csíkokkal terítették le, leporolták a szobrokat, újrafestették a padokat, megnyitották a tóparti kávézót, sőt még csónakokat is hoztak, csak hogy teljes legyen a kép.

Az avatási ünnepségen minden tökéletes volt, legalább is annak látszott. A Miniszterelnök és magas rangú kísérői egy ünnepség keretében felavatták a campust. Majd,  a Miniszterelnököt végigutaztatták a  parkon egy nyitott kisbusszal és láthatta, hogy nem- csak a Campus és a park kifogástalan, de az egyetemi élet is példamutató: diákok végeznek tornagyakorlatokat a szereken, lázas köröket futnak a pályán, az egyetemi uszoda pedig megnyitotta kapuit.

Az avatás után  is jártam többször a parkban. Elcsodálkoztam az ott látottakon.  A munkások elfogytak, az uszoda és a kávézó bezárt,  a csónakokat lelakatolták, az odaszállított fűszőnyeg elsárgult, és a virágok egyáltalán nem hasonlítottak az avatási ünnepségen mutatott arcukra. Magamban mosolyogva egy régi emlék merült fel bennem: nálunk Székelyföldön, az idősek gyakran elmesélik, hogy amikor a román diktátor, Ceaușescu, környékünkön tett látogatást, lefestették a fűt zöldre, a kisebb krumplik helyett nagyobbakat ágyaztak a földbe és éneklő gyerekeket sorakoztak fel,  hogy  a diktátor lássa milyen jól halad az ország. Mindig hitetlenkedve hallgattam ezeket anekdotákat, de most láttam valami hasonlót, igaz egy másik országban, egy másik században, de láttam.

About the Author

Leave a Reply

*