Zongora a vízen! – interjú Asztalos Rita zongoraművésznővel

Asztalos Rita a zongora virtuóza, komolyzenész, bárzongorista, de jazzt és rengeteg más műfajt is játszik, mindeközben pedig bejárja a világot. Hogyan lehet mindezt elérni? Rita 1975-ben született Nyíregyházán. Az érettségi után Európa különböző tájaira tett tanulmányutat, többek közt Finnországba, Ausztriába, Angliába és Olaszországba. Ekkor még nem sejtette, hogy Olaszország milyen fontos szerepet fog betölteni az életében. Ezután több színház zenekaránál dolgozott, ezt akkor sem hagyta abba, mikor a ceglédi zeneiskola tanáraként csaknem egy évtizedre megállapodott. Mikor otthagyta a tanítást, Velencében, a Szent Márk téren zenélt, ezután óceánjáró hajókon járta bárzongoristaként a világot, csaknem hét éven keresztül. Most, hogy visszatért Magyarországra, nyugatra, Ausztriában, Svájcban, Németországban turnézik az Operaház fantomját előadva. Megragadva az alkalmat, a lakásán kerestem fel, hogy kifaggassam a tapasztalatairól.

Miért döntött úgy, hogy zenei pályára megy? Sok fiatal dönt úgy, hogy csak hobbiként folytatja a hangszeren játszást a zeneiskola után, egy ilyen döntés mögött komoly megfontolás kellett, hogy álljon.

Igazából, ez csak úgy kiválasztódott az életemben. Jó voltam belőle és érdekelt is. Nem mondom, hogy a családi ösztönzés nem befolyásolt. A szüleim és a húgom is tanultak zenét, a húgom szintén zongorista lett. Az egyik nagybátyám zeneiskola igazgató volt, az is nagyon motivált.

Ki volt a kedvenc zenésze a tanulóévekben? És az is érdekelne, hogy ez azóta változott e. Mit gondol most az első kedvenceiről?

Chopin volt az első kedvencem, azóta pedig Liszt lett. A romantikusok álltak hozzám mindig is a legközelebb. Határozottan. A mai napig.

És vannak olyan kortárs zenészek, akik inspirálóan hatottak magára? Akár, akikkel személyesen is találkozott vagy koncerten hallotta őket.

Hát az a tanárom, akinél tanultam. Két embert tudnék megemlíteni. Az egyik az Esze Jenő, aki máig a nagy guruja a bárzongorázásnak és mindenki által tisztelt nagyörege a stílusnak. A másik meg Balázs János, aki Cziffra növendék volt, Cziffra György növendéke és óriási klasszikus és jazz tudással rendelkezik. Klasszikus zenei technikai tudással például és könnyűzenei múlttal.

Akkor, a zeneszerzőkről áttérve a zeneiskolára. Először úgy tudom, hogy tanár volt. Hiányzott a tanítás mikor otthagyta, hogy világot lásson?

Hát a nagyon jó növendékeim hiányoztak. Amúgy annyira el

voltam foglalva, a jó növendékeim, a sok aranyos család, akikhez közel kerülhettem lelkileg és emberileg, azok hiányoztak, egyébként pedig annyira el voltam foglalva, hogy annyira nem foglalkoztam ezzel, annyira nem hatalmasítottam el magamban ezt az érzést, de máig imádok tanítani. Szívesen tanítanék, ha úgy adódna alkalom megint. Mikor az életkörélményeim megengedik.

Úgy tudom először 2011ben zenélt hajón, és Velencében is. Mennyire volt nagy a váltás? Másféle, más kultúrából jövő emberek hallgatták, nekik nem voltak mások az elvárásaik, mondjuk, zeni téren, stílusokban?

Először Velencében kezdtem igazából, 2010-ben, a Szent Márk téren. Zenekarban játszottam. Kvintetteben és szextettben. Ott inkább ezek a klasszikus szalonzenék, például ismert komolyzenék, pop zene voltak. A repertoár tehát nem volt annyira különböző a hajótól bár a hajón szólista is voltam. A közönség annyiban személyesebb a hajón, hogy ilyenkor sokkal személyesebb a kontaktus, tudnak kérni kedvenc számokat, barátságok születnek. Most is sok olyan ember van, akit a hajón ismertem meg és tartjuk a kapcsolatot. De mondjuk Velencében az ember leül egy kávéra vagy mondjuk egy sütire. Az nem ugyanaz a helyzet. De nagyon érdekes ott például, hogy esténként óriási hangulat van a téren. Van két étterem és akik nem akarnak beülni drága kávéra, azok a két étterem között az egyik oldalról a másikra vándorolnak, tíz percenként vált a két étterem zenekara, kis pavilonokban vannak a zenészek.

Óceánjárókon is zenélve később a világ sok részén kikötött. A hajón sok külföldi lehettett és más zenészek is. Volt olyan, ami kihatott a maga stílusára? Ismerkedett az európaitól különböző zenei kultúrákkal?

Hát például az nagyon érdekes volt mikor egy egyiptomi barátom kért számot tőlem. Leírni egy arab zenét fül után. De abszolút pop-os volt, szóval nem volt vele gond. Nagyon szerettem az olasz számokat, amik Magyarországon nem ismernek, viszont rettentő sok nagyon muzikális zenész van és zeneszerző ott. Az olasz kollégák mindent játszottak tőlük. Sok számot, amit kértek a vendégek muszáj volt leírni, szóval onnan is jöttek újdonságok.

A legutóbbi két turnéja nyugatra, Németországba, Ausztriába, Svájca, újabb nagy váltásnak tűnik az óceánjárók után. Már honvágya volt vagy jött egy olyan kihagyhatatlan lehetőség, amit nem akart elszalasztani?

Magánéleti megfontolásból döntöttem úgy, hogy már nem érdemes elmenni hosszú, akár hét hónapos utakra és itthagyni Magyarországot, mert akkor soha nem lesz rendes magánéletem. Ezért úgy döntöttem, hogy nem vállalok többé hosszabb távollétet és más irányokba kezdek keresni. Ez a lehetőség meg csak úgy szembejött. Ennyi volt és mivel sokat dolgoztam korábban színházban, Szolnokon például, musical zenekarokban, nem volt idegen a stílus.

És már nem is tervez hosszabb utakat a jövőben?

Hát nem szeretnék. Most lett volna júniusban egy négy hónapos hajóút, de már az is, túl hosszúnak tűnt.

Végül, mit javasol azoknak a fiataloknak, akik zenei karrierbe szeretnének kezdeni?

Szerezzenek elég szakmai tudást és önbizalmat. Aztán fontos, hogy be merjék vállalni a saját stílusukat. Okosan gyakoroljanak, hogy ne vesztegessenek időt, mert a tudás önbizalmat ad és akkor viszont lesz rá késztetés, hogy megtalálják a saját hangjukat és be is vállalják. Ami a legfontosabb egy zenésznél, hogy okosan gyakoroljon. Mert nagyon sok kihívást ad ez a művészélet, például volt, hogy megérkeztünk a hajóra és aznap kellett fellépni. Nincs idő hezitálni, meg egyáltalán semmire. Nagyon jól kell kottát olvasni, ha olyan típusú zenéről van szó. Mondjuk könnyűzenénél nem ez a legfontosabb. Pop zenében rögtön magát adja az improvizálás. Aki kottaolvasással kezdi a karrierjét, annak nehéz levetkőzni ezt a beidegzettséget, de csak gyakorlás kérdése.

About the Author

Leave a Reply

*