A zenélés felelősségteljes hobbi – Beszélgetés Gerdesits Pállal

Valóban haldoklik a fővárosi klub-élet? Tudnak ma érvényesülni a feltörekvő zenészek vagy egy leáldozóban lévő utat járnak? Létezik még zenész hivatás vagy a fiataloknak ez már csak hobbi? Gerdesits Pállal az OHM MAID zenekar alapítójával, és gitárosával beszélgettem.

 

Fotó: Kiss-Kuntler Árpád

Mi volt a kiindulópontja, hogy zenekart alapíts?

Már gimnáziumban is zenéltem a barátaimmal, aztán mikor elkezdtük az egyetemet az a projekt felbomlott, én viszont nagyon szerettem volna zenélni. Ekkor ismerkedtem meg a mostani basszusgitárosunkkal és tovább érdeklődtem, felhívtam még embereket, akik szintén játszottak hangszeren, így lett dobosunk és billentyűs/gitárosunk, akikkel összejártunk zenélni.

Kezdetben az egész hobbinak indult?

Igen, abszolút. Az akkori tanulmányaink mellett rengeteg szabadidőnk volt, és ekkor kezdtünk el csütörtök esténként összeülni, játszani, de ezt még teljesen hobbi szinten.

Mikor jött el az a pont, amikor kezdtétek komolyabban venni a zenélést?

2015 októberében kezdtük el a zenélést és 2016 januárjában lett énekesnőnk. Nem instrumentális vonalon képzeltük el ezt az egészet, és ez volt az első lépcsőfok a hobbitól elrugaszkodva, amikor bevettünk egy tagot céllal, hogy tovább tudjunk lépni. Májusban pedig elindultunk egy zenei tehetségkutatón a Jam for Nature –ön, ami egy természetvédelemmel egybekötött vetélkedő Gödöllőn. Ott megkaptuk a legjobb szöveg díját a Vidék című számunkért, és az volt az első fellépésünk. Mikor arra jelentkeztünk, döntöttük el, hogy már nincs visszaút. Be kellett fejeznünk a számokat, össze kellett raknunk egy koncertet. De ez megtört utána, mert a dobosunk és az énekesnőnk kilépett nyáron, de ekkor már volt egy fix fellépésünk szeptemberre. Ez általában így volt velünk, mindig azt hittük az aktuális felállásról, hogy végleges, aztán kicsit hajráznunk kellett, mert valaki meggondolta magát. Nagyjából egy évig tartott mire olyan embereket találtunk, akik tényleg elkötelezettek voltak és nem gondolták meg magukat egy koncert előtt, hogy ez mégse nekik való.

Mindannyian egyetemisták vagytok, miután végeztetek, a zenével foglalkoznátok inkább vagy a tanulmányaitokkal?

Ez mindannyiunknak más és más. Számomra egyensúlyban van a kettő, de ehhez hozzájárul az is, hogy én az egyetemen is művészettel foglalkozom, filmkészítést tanulok, és a későbbiekben szeretném közös mederbe terelni a kettőt. De egyelőre még fogalmam sincs. A zenélés semmiképpen sem az „A” tervünk, mert nagyon ingoványos talaj. Nagyon jó lenne fő állás szintjén ezzel foglalkozni, de ez még zenekaron belül is kérdés, hogy tényleg mindenki ezt szeretné-e. Én személy szerint tíz évet raknék bele, de az ember életében eljön egy pont, amikor már családot szeretne, és egzisztenciális kényszerből nem kergethet tovább tini álmokat és nem tud ennyi energiát beletenni, de bízunk a legjobban.

A családodban több zenész is van, ez mennyiben befolyásolt téged? Mennyire volt ettől neked egyszerűbb vagy nehezebb elindulni? A személyes tapasztalatok hogyan hatottak rád?

Egyszerre volt könnyebb és nehezebb is azonosulni a dologgal. Jobban tapasztalhattam a szakma pozitívumait és negatívumait is. Nagyobb rálátásom nyílt a dolgokra. Beleláthattam a lehetséges kimenetelekbe. Édesapám dobos, (Gerdesits Ferenc többek között a Quimby és a Marlboro Man együttesek dobosa -a szerk.) ő mindig támogatott, de soha nem kertelt. Nagyon szuper több ezer ember előtt játszani, de van, hogy egy hétig nem alszik. Nagyon szuper, hogy ismerik a neved, a zenéd, és elismernek, de ugyanakkor egy próba vagy fellépés miatt van, hogy nem tudsz ott lenni a gyereked születésnapján, vagy iskolai fellépésén. Ez előrevetítette, hogy mire lehet számítani, de ezek konkrét példák és nem általános igazságok.

Mindennek tudatában mégis belevágtál a zenélésbe.

Hát igen-igen. (nevet) Édesapám nem nyomja be a zenekart szánt szándékkal sehova, nem is került soha szóba. Tanácsokat ad, és segít kontaktokat szerezni. Az első koncertünk szervezésekor megadta egy szórakozóhely szervezőjének a számát, ami azóta már bezárt, de ott volt az első fellépésünk Budapesten. Nem intézett nekünk semmit, csak megadta a lehetőséget, hogy magunk érvényesüljünk. Lehet, hogy minden sokkal egyszerűbb lenne, ha benyomna minket fellépésekre, de ezt én nem tartanám erkölcsösnek.

Nem csábít a lehetőség, hogy mennyivel könnyebben tudnátok érvényesülni?

Háát… (nevet) Menjünk tovább.

Így segítség nélkül milyen gyakorisággal és hol szoktatok fellépni?

Elmondom, hogy mi lenne az ideális, és mi a helyzet valójában. (nevet)

Háromhetente szeretnénk fellépni Budapesten és havonta egyszer vidéken is. Ezt időnként sikerül tartani és akkor meg is látszik, hogy több emberhez jut el a zenénk, mint egyébként. Próbáltunk olyan helyeken játszani, amiknek van közönsége, de a klubélet jelenleg Magyarországon haldoklófélben van, és nincs állandó közönségük. Ma már nem járnak az emberek klubokba, hanem egyes zenekarok koncertjeire mennek el. Alapvetően változott meg valami az emberek szórakozáskultúrájában, és nincs fix visszatérő közönsége a helyeknek manapság. Ezért játszunk olyan helyeken is, ahol a technikai feltételek minősége nem feltétlenül jó, de van közönség, így el tudunk jutni az emberekhez. Ha pénzt is szeretnénk kapni egy fellépésért, akkor a közönséget is nekünk kell előcsalnunk valahogy. Mikor sikerül rendszeresen fellépnünk, akkor látjuk is, hogy vannak visszatérő arcok. Most ritkásabbak a koncertek, de készítjük közben a következő lemezünket, így van időnk azzal is foglalkozni. A vidéki bulik közül eddig egy biztos, ami Székesfehérváron lesz április 14-én.

Azt mondtad a fizetésetek is a közönségtől függ. Mégis mennyire nyereséges nektek egy fellépés?

Anélkül, hogy konkrétumokat mondanék, a mi példánk nem általánosítás, biztos vannak olyan fiatal zenekarok, akik nagyon jól keresnek ezzel, nálunk a pénzt egy közös zenekari kasszába gyűjtjük, amiből a terembérlést, a próbákat, a stúdiózást, vagy egyéb hirtelen kiadásokat, például a vidéki utak benzinköltségét fedezzük. Nem egy fix kereset. Aki a diákmunka, és a zenélés közül akar választani, az inkább menjen diákmunkára. (nevet)

Tehát inkább tartjátok hobbinak és zenéltek szeretetből, mintsem a pénz miatt.

Egy komoly hobbi, ami mellé kötelezettségek is társulnak. Nem csak anyagi vonzata van, ha megegyeztünk valakivel, akkor nem mondhatjuk vissza a fellépést. A szabadidőnket is ehhez kell alakítsuk. Heti kétszer próbálunk és azt komolyan is vesszük mindannyian.

Hogyan történnek a próbák?

Kétszer három órát szoktunk próbálni, ez a minimum szerintem. Mindig eljátsszuk azt a nagyjából egy órás anyagot, amit a koncerteken adunk elő, mert tapasztalatunk szerint, ha az ember azt is gondolja valamiről, hogy tudja, se árt a gyakorlás, hogy ne a koncerten derüljön ki, hogy valójában mégse. Utána pedig zajlik a kreatívkodás, végül pedig meg szoktuk beszélni a banda ügyeit, hogy mi hogy fog zajlani. E mellett pedig mindenki otthon is gyakorol. Én személy szerint minden nap gyakorlok egy-két órát a hangszeremen, és ezt sikerül is betartanom többnyire. Mert a következő próbáig meg kell tanulni az adott számokat különben a zenekar többi tagját hagynánk cserben.

OHM MAID, honnan jött a név az együtteshez?

Mindenképpen valami vicceset szerettünk volna, ami úgy vicces, hogy közben nem is vicces. Nagyon sok hülyeség jutott eszünkbe, rengeteg ötletünk volt, például Bipolar Bear, de az már létezik (nevet). Mivel kezdetben stoner zenekar akartunk lenni, és azok szeretik a keleti szimbólumokat, onnan jött az OHM és ehhez tettük hozzá a MAID-et, ami így hasonlít a Homemade-hez (angolul: házikészítésű –a szerk.) mivel a zenekarunk is kicsit ilyen összabarkácsolt, mindenki hozzátesz valamit, amilye van. Így lett ez a szóvicc végül a nevünk.

Milyen zenét játszotok?

Pszichedelikus és/vagy alternatív rock-ként tudnám leírni. Nem nagyon definiálható.

Ki írja a számaitokat? A banda közösen, vagy mindegyiket más?

Ez változó. Mindenkinek vannak számai, de általában én. Vagyis úgy szokott ez zajlani, hogy van egy ötletem, amit feljegyzek, ízlelgetem, kitalálok rá egy struktúrát, ezt elviszem próbára és ott együtt játsszuk. Így mindenki megismeri kicsit, felvesszük és következő próbára mindenki végiggondolja, hogy milyen irányba szeretné ezt vinni. Sok benne a közös agyalás, de kell valakinek iránymutatónak is lenni. Legtöbb esetben a zene van előbb és aztán a szöveg.

A saját számaitok mellett játszotok feldolgozásokat is?

Szoktunk időnként, de ezt mindig valamilyen eseményhez kötjük. Az előző koncertünkön például Black Sabbath-ot játszottunk, mert az első lemezüknek akkor volt az évfordulója. Mikor a Siketfajd-dal játszottunk, azzal szórakoztunk, hogy feldolgoztuk az egyik számukat. Egyszer még Shakira-t is játszottunk (nevet) A feldolgozás nálunk mindig egy poén. Ez kell néha, mert a zenénk alapján azt gondolják, hogy mi teljesen komolynak gondoljuk magunkat, mert az első lemezünk szövegvilága igen komolyra sikerült, de sokkal lazábbak vagyunk ennél.

Alig több mint két éve vannak együtt és túl vannak számos tagcserén és fellépésen, Ohm Eye God címmel elkészült első kislemezük, legközelebb április 13-án lépnek fel az Aurórában, ahova mindenkit szívesen várnak.

Fotó: Kiss-Kuntler Árpád

About the Author

Leave a Reply

*