“Élet komikus és tragikus mozzanatai vannak a fejünkben”

 

Kovács Viktor és Kovács Dominik íróval beszélgettem. Viktor és Dominik az ELTE BTK másodéves magyar alapszakos hallgatói, emellett pedig az Eötvös József Collegium Magyar műhelyének tagjai. Kérdeztem őket írásról, inspirációról, tervekről és tudományos munkájukról.

 

Mikor és hogyan kezdtetek el írni, mi volt szerintetek az az esemény/folyamat, ami elindított titeket ebben az irányban? Kezdetektől fogva együtt alkottok?

Nagyon szerencsés körülménynek tartjuk, hogy egy olyan családban nőttünk fel, ahol a napi elfoglaltságok mellett rendszeres volt a történetmesélés. Meghatározó az a tizenkét éves korunkig tartó időszak, amíg ismerhettük a dédnagymamánkat, aki sokat mesélt nekünk a múltról. Alapvető igényünkké és az életünk részévé vált a családi legendárium megőrzése, ennek köszönhetően mára számtalan sors, a kiszámíthatatlan élet komikus és tragikus mozzanatai vannak a fejünkben. Emellett édesanyánk irodalomszeretete és tájékozottsága az, amit még mindenképpen kiemelnénk. Rengeteget olvasott nekünk gyerekkorunkban, sokszor beszélgettünk irodalmi művekről – és igen, onnantól kezdve, hogy elkezdtünk írni, ketten írunk. A történetek univerzuma, amiből ihletet nyerünk, annyira közös, hogy teljesen egyértelmű az együttírás folyamata.

 

Nagyon fiatalon megírtátok első színdarabotokat, ha jól tudom körülbelül tízévesek lehettetek ekkor. Mesélnétek egy kicsit erről?

Az első színdarabunk egy karácsonyi mesejáték volt, amit 2006 őszén írtunk. Ezt a jelenetet a nagynénénk, aki tanítónőként dolgozott a lakhelyünkön, Simontornyán, betanította az osztályának, elő is adták a városi ünnepi rendezvényen.

 

Milyen irodalmi művek azok, amelyek inspirálóan hatottak rátok?

Kisebb korunkban rajongtunk a romantikus-misztikus operalibrettókért, az orientalista elemekkel gazdagított Schikaneder-tündérjátékokért. Az első kedvencek a klasszikus magyar irodalomból Katona József Bánk bánja és Vörösmarty Mihály Csongor és Tündéje voltak, de nagyon szerettük Maurice Maeterlinck Kék madarát is. Ez a hatás ma is tetten érhető a meséinkben, szürreális elbeszéléseinkben.

 

Hogyan szerveződik a közös írás folyamata? Hogyan tudja ezt a finoman összehangolt munkát egy kívülálló elképzelni?

A legizgalmasabb számunkra az anyaggyűjtés folyamata. Elég, hogy egy beszélgetés során megüsse a fülünket a múltból egy-egy érdekes történet egy drámai erejű alakról, s máris az a fő motivációnk, hogy minél több információ birtokában legyünk a körülményekről. Előfordul, hogy ezeket aztán nem használjuk fel a későbbiekben, mert a fantáziánk átveszi az irányítást a valóság felett. Mindenesetre mire a lejegyzésre kerül a sor, már tökéletesen rá vagyunk hangolódva a közös munkára, jegyzeteket és vázlatokat készítünk, hogy minden elő legyen készítve a novella vagy dráma megírásához.

 

Hogyan tudjátok a tanulmányaitokat összehangolni az írással, és természetesen azt, hogy aktívan részt vesztek a színházi élet vérkeringésében?

Úgy érezzük, inspirálóan hatnak egymásra a különböző elfoglaltságok. Az egyetemen rendszerezve kapjuk meg azt az ismeretanyagot, amely ma meghatározza a kortárs irodalomstruktúrát, úgy hazánkban és Európában, mint a világ bármely más pontján. Az, hogy immár másodjára vehetünk részt a Kortárs Dráma Nyílt Fórumán, hatalmas megtiszteltetés a számunkra. Az ilyesfajta elfoglaltságok semmi esetre sem jelentenek megterhelést nekünk.

 

Mivel foglalkoztok még az irodalmon kívül?

Az irodalom alapvetően összefügg az érdeklődésünk más területeivel is. A történetmesélés mellett a népdalok, nóták szeretete is jelen volt a családunkban, ebből adódóan a középiskolában több népdaléneklési versenyen indultunk. Szívesen hódolunk az anyaggyűjtés, a beszélgetés szenvedélyének, sok időt töltünk a másik ember megismerésével.

 

Mik a jelenlegi tervek? Ha szabad ilyet kérni, mesélnétek arról, hogy aktuálisan mi foglalkoztat titeket?

Jelenleg sok időt töltünk a Mintapinty című születendő monodrámánkkal. Ez a szöveg jelenleg a Kortárs Dráma Nyílt Fórumának asztalán fekszik, januárban vettünk részt a drámafejlesztési program első fordulóján. Az ott kapott tanácsok alapján munkálkodtunk rajta az elmúlt időszakban, s rövidesen Debrecenbe utazunk, hogy a DESZKA Fesztivál keretében részt vegyünk a darabról rendezett plenáris vitán. Emellett új novellák és drámák megírását tervezzük.

 

Amellett, hogy alkottok, tudományos munkával is foglalkoztok. Mondanátok pár szót a kutatásaitokról?

Mivel 2016 őszétől az Eötvös Collegium magyar műhelyének is tagjai vagyunk, a tavalyi tanév során lehetőségünk nyílt részt venni az V. Juvenalia konferencián, ahol Viktor a Csongor és Tünde intrikusának, Mirígynek a személyiségjegyeit és lélektani összetettségét vizsgálta. Ebben a félévben továbbfejlesztette a témát, vizsgálatának középpontjába Csongor és Mirígy szerepkettőzése került, valamint sokat foglalkozott a két szereplő szimbólumrendszerének a Northrop Frye-i analogikus képvilágban való elhelyezésével. Én 2017 első félévében a gasztrokultúra személyközi viszonyokban való megjelenését vizsgáltam Tóth Krisztina Akvárium című regényében. Az elmúlt időszakban Bródy Sándor A dada című darabjának rituális tartalmú jeleneteit kutattam, elsősorban a trauma-feldolgozás szempontjából.

 

Hogyan látjátok tanulmányaitokat a jövőben az alapszak elvégzése után?

Nagyon érdekel bennünket az irodalomtudomány, színháztudomány, jelenlegi terveink szerint ebben az irányban szeretnénk folytatni a tanulmányainkat.

 

Bajzát Tímea Borbála

 

A szerzőről

Leave a Reply